Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pedig

, 123 olvasás, Szilárd , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Bennem mindig ellenlép egy állat,
görbe szarvát előreszegi. Pedig
kevés ragadt rám Zemplén őshomokjából,
szeplőimet bőröm alatt hordom.

De mit is számít ma már, hogy
honnan jöttél – mondják. Pedig
minden égbe lőtt nyílvessző
visszahull valahová. Mint mikor
meglátom a víztorony gömbjét tartó
rendületlen Atlaszt a határban; újra
megbotlik egy bennem bukdácsoló
könnyes arcú kisfiú, s két kezem
integető fűcsomókba kap
a részeg föld vakond túrta hátán.

Mintha lerázni próbálna magáról.
De mégis hová?
Oly’ túlságosan nagy a világ,
s én annyiszor eltévedtem már.
Mert bennem mindig ellenlép egy állat,
görbe szarvát előreszegi, s az a kisfiú
máig sem vetett a fenevad orrába
tüzes karikát. Pedig ő is tudja,
ha egyszer izmos nyakára hághatna,
többé nem tévedne el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Szilárd
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 2
Kereső robot: 50
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Romuald
 · SunVice


Page generated in 0.0633 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz