Összevont adatok lettünk,
papíron szétkent maszatok csupán...
Hivatalosan. Megszárított csokorként
függünk, a népszámláló biztos
hitetlenkedő szeme biztos megakad,
huszonnégy éve, hogy megadtad magad
nekem. Ez volt a szerelem!...,
de mint mondtam: csak hivatalosan.
Ahogy vésték az anyakönyvet, úgy nyelte
anyád a könnyet... hitte is, nem is...
Szemében mintha megcsillant volna Nemezis,
de csak mögöttem ült már. Nem tudtam
mennyire szeretem, világra hozott Téged
Nekem. Anyám hátába ékként feszült a tudat;
elszalasztottam néhány milliomosomat,
nem tudta még, hogy téged mennyire szeret,
megzaboláztad forrongó lelkemet.
Összevont adatok lettünk. Javítjuk
a statisztikát. A világ megőrül köröttünk,
emlékszel? Mi valaha rég... házasságot
kötöttünk. A pamlagra vetve az öntudat
- csak úgy hanyagul -, itt csak útban van.
Felöltőként használjuk, s felváltva
ha ritkán kimerészkedünk a világba.
Kitöltetlen számlakönyvként
a lelkiismeret mindkettőnk hátán...
Igen tudom, még el kell számolnom veled.
Sok van rovásunkon egymással szemben...
Ülünk. Időnként csak kutatok benned...
minden szavad újabb ásónyom a síromon...
Néha. Gyűlölnöd is kell, hogy tudd:
Hogyan kell szeretned. Minden gondolatom
egy-egy szög a koporsódon... néha.
Tudnom kell mennyire tudlak bántani,
ha megóvni akarlak.
Ízlelni szeretnélek, olykor csak ezért haraplak.
Emlékszel? Egyszer házasságot kötöttünk...
Ha csak sejtené az a papír,
hogy mi van már mögöttünk!
|
Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11 
Összes: 16
