Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leporolom…

, 114 olvasás, ritmussolt , 4 hozzászólás

Szeretet

Leporolom a hegedűm,
mint néha az éveimet,
eltűnődve rejtett derűn,
ami ujjaimban remeg.

Zene éleszti a kedvem,
vagy hangulat a dallamot?
Vonó fönt és lejtmenetben:
ablakot nyitnak futamok.

Kizökkentve a jelenből,
körforgásból szabadulva
egy új érzés is előtör
régit hullajtva a múltba.

Leporolom éveimet
ilyenkor hegedűszóval...
Énekelj s én játszom neked,
mint susogó levél szólal.

Feszes húrok lazulhatnak,
bennem sem a régiek már,
mégsem siratják a nyarat,
az órám is előre jár.

Nem törődöm az idővel,
csak szóljon a kedves dalom,
ezzel is a szerelmünk nyer,
ha nem száll ki az ablakon!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · Ifjabb_Tok
 · Stifter Sipos Marianna


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz