Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ütközéspont

, 140 olvasás, SunVice , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

    Huston, miért?
    Egy kietlen test lehettem végre
    A Konzervdoboz Űrállomáson.
    A pulzusszámom pályára állt
    A csillagok rezgésszámával.
    Otthon lehettem közöttük.
    Talán én is egy,
    S ahogy nekik, úgy az én fényem is elkésett –
    Bántó, ahogy lassan és megcsaltan lepi be
    A földi atmoszférát.
    Mintha megunná az út alatt
    (Nála nincs lassabb, mégis olyan hosszan érkezik!)
    Ezeregy tiszta égboltból az egy hibátlanságát,
    Mikor ifjúként árad rá, s belőle az áhitat.
    A legtöbben most ragyognak:
    Ők már rég felrobbantak.

    Huston, miért?
    A határértékek küszöbén
    Ígérted testem ily izzó idollá,
    Hogy majd a Pendragon-nászéjszakán
    Velencében én leszek a naplemente utáni hőforrás;
    A transzcendencia igéző kapcsa Utasnak és Holdvilágnak!

    Huston, miért?
    A lényeg az Anyaföldön rekedt.
    A sztratoszférát legyőztük rettentő rakétákkal,
    De az alakom lépett ki vele,
    Mert máson a fény szabad szemeddel nem törik.

    Te, Huston, te elkényelmesedett diszpécser
    A jól megbaszott természetanyádon
    A Központból:
    Ne mutogass.

    Ne mutogass a Pentagonnak,
    Ahogy mindjárt végignézed,
    A Kármán-vonalon az otthonod szétéget.
    Ne mondogasd, hogy tegyem meg az intézkedéseidet,
    Ne találd meg az anyám fotóit a kabinból,

    Ne akard újrahasznosítani a szkafandert,
    Inkább egyék meg a kék bálnák,
    Ha már egyszer a plátói második szállónkat keresed,
    Mert ezt az egyet sem becsülöd eléggé, s rendezed.
    Eddig sem érdekelt az élővilág,
    Ugye?

    Ne akard a kedvesnek megmondani helyettem,
    Hogy biztos mennyire nagyon szerettem,
    Ne kondoleálj ismerős ismeretleneknek,
    Ne látogasd meg a temetésemet.

    A Mach-3 a bőrbe mélyed,
    Huston, ugye, most már érzed,
    Hogy az én csillagom felfelé,
    De neked lehulló?

    Erőset nyom a G,
    A szkafander szétreped,
    Az integrált sisakkijelzőn utószor
    Böngészem az esküvői emlékeket.
    A mesterkélt pilácsoktól szennyes az éter
    Szingapúr felett.
    A Mach-3 a húsba mélyed.
    A Boeing kecsesen szel pára bárányfelhőket.
    Lég tágul,
    A tér egyre szűkösebb,
    A Mach-3 a vágyba mélyed,
    Reped a sisak, s vele a fényképek.
    Gyorsan, még talán Isten mártírnak befogad,
    Ha megbánom a rosszat:
    Gyónom a Mindenhatónak,
    S nektek, kikért tüzes szabadságomban zuhanok---

    2018. október 11.
    Elégve a szubkozmoszban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 31
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz