Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kolostori dal

, 77 olvasás, dorcsi , 2 hozzászólás

Gondolat

Egy rég elfelejtett kolostorban
A minket ért ostromokban
Te és én békében nyugodtunk.
Feladni meg sem próbáltuk.

Miért vannak könnyeim mégis?
Az érzések a szívemet összetépik.
Tavaszi altatódalod ringásában
Néha felfedezlek még az esti párában.

Egy rég elfelejtett kolostorban
A minket ért ostromokban.
Te mégis feladtál engem
Zajt és ürességet hagyva bennem.

Énekelj hát egy utolsó őszi dalt
Mielőtt beköszöntene a téli fagy
A kolostorban végtelen a csend
S én soha nem feledem az egyetlent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dorcsi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 18

Page generated in 0.0263 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz