Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kolostori dal

, 63 olvasás, dorcsi , 2 hozzászólás

Gondolat

Egy rég elfelejtett kolostorban
A minket ért ostromokban
Te és én békében nyugodtunk.
Feladni meg sem próbáltuk.

Miért vannak könnyeim mégis?
Az érzések a szívemet összetépik.
Tavaszi altatódalod ringásában
Néha felfedezlek még az esti párában.

Egy rég elfelejtett kolostorban
A minket ért ostromokban.
Te mégis feladtál engem
Zajt és ürességet hagyva bennem.

Énekelj hát egy utolsó őszi dalt
Mielőtt beköszöntene a téli fagy
A kolostorban végtelen a csend
S én soha nem feledem az egyetlent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dorcsi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 10
Kereső robot: 21
Összes: 79
Jelenlévők:
 · aron
 · banfaizsolt
 · boszorka
 · Divima
 · GoldDrag
 · Kavics
 · legna
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Szucsj


Page generated in 0.1472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz