Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Zsír

, 142 olvasás, bladeattila , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba. Elhaltak bennük a félelmeid, fájdalmaid által táplált gyöngy-források, míg mosollyá szelídültek földnek hajló, halovány vonásaid. Sokszor álltál a házgyári vasbetont gondosan megmutató, márványosra kopott fenyőlécet támasztva kérdőn: Mi lesz a vacsora?
   Válasz se kellett, egy biccentésből tudtad: zsíros kenyér. Mondhatták volna legalább, hogy libazsíros, kacsazsíros, de nem mondták. Fehéres, kemény tömb volt ez opálos papírban, és disznó. A szaga is az. Tán még a méreteit is tudnád milliméterre. Ebben pirult a hagyma a hétvégi paprikás krumplihoz, mint ahogy ebben sült a cakkosra vágott, mégis fájdalmasan púposodó parizerszelet is a sárgaborsó főzelékhez.

Majd' húsz évig éreztem ezt a szagot.
Ma is felfordul a gyomrom, pedig már meg bírom enni újra.
Újabb húsz év kellett.

Talán rólam is lesz mit írni egyszer,
ahogy reszketegen emelem bánatba sikoltó szemem
táskái alatt a
megváltó felejtést.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Prózavers
· Írta: bladeattila
· Jóváhagyta: Thalassa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 10
Kereső robot: 27
Összes: 87
Jelenlévők:
 · aron
 · bArthAKata
 · boszorka
 · Destiny
 · Divima
 · Géptelen
 · GoldDrag
 · Magyar Anita
 · Mysty Kata
 · Sheodon


Page generated in 0.2263 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz