Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak magasra

2018-10-11 07:00:02, 47 olvasás, Tollas, 3 hozzászólás

Ha nem odafönt, a magasban találkoztam
volna veletek, csak a földön törött
szárnyakkal ugrálva: mondjátok: mit érnék?
Ott a magasban a nyers levegőt mohón
haraptam, amíg sétáltam, s akkor, sok
kilométer után, éreztem: gyógyulok.
Kaptam menedéket, összesen tíz évet:
vártam, hogy meghalok, vagy még élek?
A szülőföldem ott lent fogadott,
ott szült meg anyám, s megbetegedett,
vérben fürdette nem kívánt gyerek,
mely késve érkezett... hallod, anyám:
most rád emlékezek, rendet kértél
s lásd: tiszta ez az örökölt élet,
mással együtt, köszönöm meg néked!
Te mész előbb fel az égbe: légy a
követem, hogy készen legyen minden,
ha megérkezem, mert úton vagyok
s mint Lót, vissza nem tekintek.
Követem a csillagokat, barátságos
fénnyel mutatták a magasba vezető,
titkos utat, ott vár az otthonom,
ahol élnem adatott, megyek hát
előre, magasra, s ha eljutok
oda, mint a lábadozó beteg,
folytatom az életet, nem lent, nem
oldalt: jobbra, vagy balra, egyedül
a magasba, csak a magasba,
máshová nem megyek,
csak a magasba:
magasra...
Csak
!

Fantasy

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 47
Regisztrált: 8
Kereső robot: 43
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron
 · bbbbb
 · bladeattila
 · nagytamás
 · Pancelostatu
 · Romuald
 · SunVice
 · Sutyi


Page generated in 0.0701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz