Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: K B, Negyedik rész.

, 96 olvasás, nagytamás , 11 hozzászólás

Abszurd



Másnap a reggeli után ismét leültek egymás mellé a panoráma szobába, nézték a kéklő bolygót és beszélgettek.
- Ma este ki kell lépnünk a testünkből. Át kell lépnünk egy képzeletbeli küszöbön. Bár a tudomány tagadja a testből való kilépést, de én még is úgy éreztem magam, mintha egy macska lennék, mikor kilépek a testemből. Nem vagyok benne biztos, de szerintem macska voltam.. A macskák éppen elég rejtélyesek ahhoz, hogy én is cica legyek. Sok titkuk van, senki sem tudja, hogy esténként hova mennek. Talán ez az egyik titkuk, hogy halott emberek lelkei költöznek a testükbe, ideiglenesen vagy akár örökre. Szerintem mi a Földön meghaltunk és el vagyunk temetve, akár a sírhelyünket is megnézhetjük. - mondta Brigitta. - Hogy ki tett rá virágot? - kérdezte Edina.
- Azért, hogy mi is virágot tegyünk, mert ami elmúlt, nem jöhet vissza soha, és a halál után nincs folytatás - közölte Brigitta.
- De mi mégis itt vagyunk és beszélgetünk - mondta Edina.
- Itt vagyunk, de egy halott világban, ahol nem változhatunk, nem lehetünk jobbak, rosszabbak, mások. Észrevettem, hogy hiába meditálok, hiába gondolkodok, sehova sem jutok el, az űrhajó nem engedi, hogy változzak. De megfogja engedni, hogy kilépjek a testemből, kénytelen lesz megengedni. És téged is megtanítalak rá, hogy hogyan kell.
- Én is macska leszek? - kérdezte Edina.
- Nem tudom, de remélem nem kutya leszel.
- Brigitta, szerintem nem macska vagy abban a másik világban.
Hamar eljött az este. Vacsora után lezuhanyoztak, majd lefeküdtek az ágyra és megfogták egymás kezét. Kényelmesen elhelyezkedve lehunyták a szemüket és türelmesen vártak. Edina engedte, hogy Brigitta vezesse, úgy érezte, hogy a kézfogás által nemcsak fizikailag kapcsolódnak hanem lelkileg is. A két nő mozdulatlanul feküdt. Edina friss levegőt érzett, enyhe szél fújt az arcába, lassan kinyitotta a szemét. Egy erdőben volt és Brigitta mellett állt, nézték egymást.
- Sikerült közösen kilépnünk az űrhajóból, mintha az űrhajó lenne a testünk, ugyanakkor szerintem szőröstől-bőröstől átjöttünk ide, és ráadásul nem macskák vagyunk. - jelentette ki Brigitta.
- Ugyanakkor nincs rajtunk ruha, meztelenek vagyunk - jelentette ki Edina.
- Gyere nézzünk körül, sétáljunk egyet, jó levegő van, és remek ez az erdő.
A két nő egy keskeny ösvényen sétált az erdőben, mintha csak kirándulnának, élvezték, hogy kiszabadultak a bezártságból.
- Futni szeretnék - mondta Brigitta.
- Akkor fuss - válaszolt nevetve Edina. - Mindketten futottak és hangosan nevettek, néhány madár felszállt a fákról, messze őzeket láttak legelni. Később átöleltek egy vastag törzsű fát és hangosan nevettek. Az erdő a legszebb templom - gondolta Brigitta és semmi kedve nem volt visszatérni az űrhajóba. A szellő az arcukba fújt, a madarak visszaszálltak a fákra, az erdő élettel volt tele.
- Edina farkas nyomokat vett észre az ösvényen.
- Farkasok jártak erre - mondta.
Brigitta egyetértően bólintott a fejével.
- Jobb lesz vigyázni, lehet, rosszindulatúak.
Némán mentek tovább, a nap hét ágra sütött, a fák virágoztak, a levegőben virágillat úszott. A madarak énekeltek. Egy harminc év körüli, zöld ruhába öltözött férfi ült egy faágon. Észrevette a két meztelen nőt, érdeklődéssel figyelte őket. Majd mikor közel értek hozzá, lekiabált nekik.
- Sziasztok!
Az univerzum végtelenül nagy és az emberek sok mindenre tudnak emlékezni, olyanra is, ami soha nem történt meg velük, a gondolatok jönnek és mennek, de a tényeken ez semmit sem változtat. Mindenkinek joga van úgy túlélni, ahogy akarja. Ha valaki a lélekvándorlásban hisz, akkor ő szülessen újra és újra, legalábbis ábrándozzon erről. Végül törvényszerűen rá kell jönni, hogy az igazság felismerésének a legnagyobb gátja a józan ész. A halott űrhajó legendája nagyon régi. Valahol a világmindenségben kering egy halott űrhajó, ahol semmi sem él, és pár ember talán valami hiba miatt a halála után oda kerül, és így élet lesz egy halott világban és anomáliák sorozata indul el. Ahogy a mai modern világban mondanák, paranormális jelenségek. . Az űrhajó makacsul egy helyben állt, az interneten vadabbnál vadabb gondolatok voltak arról, hogy miért van ott. Sokan a földönkívüliek külsejét találgatták, nyilván van lábuk és kezük. - írta Tamás a blogjában
Tamás lecsukta a laptopját és kibontott egy dobozos sört, s jóízűen itta. Arra gondolt, hogy az idegenek a művészetekhez biztos hogy nem tudnak hozzászólni, talán a mi értelmezésünk szerint ők nem is élőlények. Egy más tulajdonságú univerzum küldöttei, ahol nincs születés és halál, de valaminek lennie kell, ha ide tudtak jönni, valami ami számunkra ismeretlen. Ebből talán következik, hogy ők is meg vannak lepődve azon amit itt tapasztalnak, de ezek csak feltételezések. Lehet, hogy az űrhajó csak egy üres, halott tárgy, amit nagyon régen... - Tamás nem fejezte be a gondolatát.
- Már csak egy jó punci kellene - sóhajtott fel.
Eljött a szürkület, mikor még nincs este, de már nappal sincs, s ez az időszak várakozással teli. Ebben az időszakban az árnyak élőkké változnak és önálló életet élnek. A fiú becsukta maga mögött a lakásának az ajtaját, és lement lifttel a tizedik emeletről, kilépett az utcára, elindult az Ady-városi tó felé. Úgy gondolta, le fog ülni egy padra. Egy szerelmes párt látott, a csaj a fiú ölében lovagolt, szoknyában. Nyilván bugyi nélkül. Tamás nem foglalkozott velük, bár eszébe jutott, hogy az ő ölében is lovagolhatna egy jó csaj. Régebben lovagolt is, de hol van az már?
Egy fekete macskát látott a vízparton ülni, a macska lassan megfordult, és belenézett Tamás szemébe. A ragadozó szemek pontosan a fiú arcára fókuszáltak. Tamás csodálkozva nézte az állat különös viselkedését. A ragadozó szemek, a keskeny pupillák egyenesen a fiúra néztek majd a macska felugrott, és mintha csak egeret fogna, beleharapott Tamás torkába. A fiú érezte a forró vért az ujjai közt elfolyni. Fogta a vérző torkát és csodálkozott, hogy a sör hatását még mindig érzi. A lovagló lány nagyot sikoltott, Tamás tehetetlenül lefordult a padról a fűre. A macska elfutott.

Brigitta kinyitotta a szemét, és oldalra fordította a fejét.
- Itt vagy Edina?
- Igen.
- A félelem visszahozott bennünket, nem tudom, hogy ki lehetett ott a fán.
- Egy fiatal fiút láttam - válaszolt Edina. - Köszönt nekünk.
- Szerintem rémes alak volt - gondolta Brigitta, majd megszólalt. - Kedves srácnak tűnt, mégis volt benne valami ijesztő.
- Az egész erdőben volt valami ijesztő.
- Kimegyünk a panoráma - ablakos szobába? - kérdezte Edina. - Éhes is vagyok.
- Mindjárt megjelenik a terül-terülj asztalkán az étel, de a hűtőben is körülnézhetünk - válaszolt Brigitta. - Van jól lehűtött pezsgő.
- Már csak egy jó pasi hiányzik - mondta Brigitta, és hangosan felnevetett. Edina vele nevetett.
A terülj-terülj asztal mellett Tamás ült és jó ízűen tejfölös, sajtos, fokhagymás lángost evett, mellé csapolt korsó sört ivott. Felnézett az evésből és megpillantotta a két nőt, a szőke hosszú hajú hölgy kék szeme egyenesen a fiúra fókuszált.
- Ő meg, hogy került ide? Nem is olyan rég egy buszon ült mellettem. Itt tényleg teremtő ereje van a szavaknak.
- Még van mit gyakorolni, de egy jó pasira vágytál - mondta Brigitta és egy pillanat erejéig tisztán érezte, hogy az űrhajó akarata érvényesül, minden történés az űrhajó akaratát tükrözi.
- Talán a fiatalember válaszol - mondta Brigitta - Aki egy üzletasszony rutinjával már tudta, hogy minden helyzetben higgadtnak kell maradni.
- Sziasztok! Tamás vagyok. Ültem az Ady-városi tó mellett egy fapadon, egy macska a torkomnak ugrott, éreztem ahogy a forró vér folyik az ujjaim közt, hál Istennek a torkom most rendben van, utána nagyon fáztam, mintha tél lett volna. A következő pillanatban már itt ültem az asztal mellett és eszembe jutott a sör és a lángos, rögtön megjelentek az asztalon, és én nem tudtam nekik ellenállni. Egyébként, hol vagyok?
- Az egy helyben lebegő űrhajón - válaszolta Brigitta.
- Csak hárman vagyunk itt? - kérdezte Tamás.
- Igen - válaszolt Edina - eddig legalábbis hárman.
- Két nő és egy férfi - mondta Brigitta és merően Tamásra nézett. A fiú elpirult.
- Javítok, két nő és egy gyerek - mondta Brigitta és visszament a hálószobába.
Edina leült az asztal mellé. - Éhes vagyok - mondta.
Tejfölös harcsát kérek túros csuszával - mondta, s az étel rögtön megjelent. - Mellé hozzá való fehér bort. Az ital is megjelent a megfelelő hőmérsékletűre hűtve.
- Jó étvágyat - mondta Tamás.
- Viszont.

Brigitta úgy döntött, hogy kitakarít a szobában, bedugta a konnektorba a porszívót és bekapcsolta. Nem tetszett neki a fiú viselkedése, bár a külsejét vonzónak találta. Úgy döntött, távolságot fog tartani a sráctól, már amennyire ebben a helyzetben lehetséges, hiszen egymásra vannak utalva. A fiúnak is el kell jönni az erdőbe. Porszívózás közben nagyon jól tudott elmélkedni. Sok a bizonytalan tényező, egyáltalán hol van az erdő? A fekete macska is én vagyok?
- Porszívózik - mondta Edina.
- Hallom - válaszolt Tamás.
- Meghaltam és ide kerültem? - kérdezte a fiú.
- Nem tudom.
- Vörös bort kérek. - mondta Tamás.
- Nem lesz baj? A sör után bor? - kérdezte aggódva Edina.
- Zsibbadni akarok - mondta Tamás.
- Blody Mary koktélt kérek - mondta Edina.
Koccintottak.
- A találkozásunkra! - mondta Tamás.
- Nagyon megijedtem mikor a busz az oldalára fordult, és voltam a temetéseden is - mondta Tamás.
- Engem temettek el, de mégis itt vagyok. Nem tudom a válaszokat, csak az űrhajó tudja - mondta Edina.
- Inkább azok tudják a válaszokat, akik az űrhajót megépítették, a földönkívüliek, akik szerintem egy tervet hajtanak végre.
- Milyen tervet?
- Nem tudom.
- Örüljünk, hogy élünk, végül is meghaltunk, és az űrhajó a mennyország. - mondta Tamás.
- Nem látok kis angyalokat - válaszolt Edina.
Egyszer látott egy angyalt, jutott eszébe. Éppen munkából tartott hazafelé, kora reggel, amikor egy kerítéssel elzárt elhanyagolt kert mellett ment el, ahol volt egy szilvafa. Az angyal szilvát szedett.

A nemrég még a barátja ölében lovagló megrémült lány felhívta a mentőket. A közeli kocsmából kifutottak az emberek.

- Egy macska a torkának ugrott - mondta valaki.
Lassan pánikhangulat alakult ki a tömegben. Jól tudta ezt Verter András törzsőrmester, akinek nemrég telefonáltak, hogy azonnal induljon az Ady-városi tóhoz. András tudta, hogy a pánik nagyon veszélyes dolog, egy fekete színű kukás zsákkal letakarták a fiút. A macska elszökött, nagy riadalmat keltve ezzel. Az emberek lassan visszamentek a kocsmába, jó páran elindultak hazafelé. Plakátok jelentek meg a gyilkos fekete macskáról, hogy aki meglátja, ne közeledjen felé, hanem hívja azonnal a rendőrséget. Tamás testét elszállította a hullaszállító autó.

Verter tudta jól, hogy teljesen abnormális, nem életszerű dolog, hogy egy macska felugrik és átharapja valaki torkát. A rendőr biztos volt benne, hogy ennek az esetnek köze van az egy helyben lebegő űrhajóhoz. Minél előbb meg kell találni a macskát, hogy az emberek megnyugodjanak. Nehéz megtalálni egy olyan macskát, aki, mikor senki sem látja, eltűnik az univerzum hideg végtelenében, hogy egy erdőben újra testet öltsön, de már egy idős nő személyében.

Brigitta a porszívózás után nézte a panorámaszobából a Földet, s várta, hogy hirtelen felismerésben lesz része, de a szíve mélyén tudta, hogy nem fog belé hasítani semmiféle felismerés. Még ihlet sem jön. Nemrég határozta el, hogy regényt fog írni. Miről szóljon? Önéletrajzi regény lehet, hatalmas világsiker, a nő, aki egy űrhajón élt bezárva sok éven át, ráadásul ez igaz történet. Igaz, mint a könnyei, amik végigfolynak az arcán. De most már hárman vannak a hajón, Edina egy kedves nő, láthatólag nem ütközik meg a legvadabb dolgokon sem. Elég vad dolog, hogy a testükből kilépve egy erdőben tudnak látogatást tenni, de lehet, hogy nem is lépnek ki a testükből és szőröstül-bőröstül átmennek egy másik világba. Persze lehet, hogy az erdő is az űrhajón van. Jó lenne, ha Tamás 20 évvel idősebb lenne. - gondolta magában Brigitta. Nem tudott férfiként gondolni a fiúra, mert túl fiatal, s ő már egy harmincas nő. Hogy nézne ki mellette egy huszonéves fiú. Persze itt senki sem látja őket, és nagyon régen érintette már meg férfi. Brigitta teljesen biztos volt benne, hogy szeretkezni fog Tamással.

A panorámaszobába Edina és Tamás is belépett.
- Ma este át kell mennünk a másik világba - mondta Brigitta.
- Sikerülni fog? - kérdezte Tamás.
Brigitta nagyon sóhajtott, ilyen hülyét kérdezni, vagy sikerül, vagy nem. Némán nézték a kék bolygót, a volt otthonukat.
- Nem gondoltam volna, hogy a mennyországból rálátni a szülő bolygónkra. - mondta Edina.

A hajó egy helyben lebegett az űrben, továbbra sem mozdult.
- Mindenki vegyen fel vízhatlan bakancsot - mondta Brigitta - és úgy érezte, hogy a többiek valamilyen szinten elfogadták őt vezetőnek. Megfigyelésem szerint a másik világban is abban a ruhában vagyunk, amit itt is viselünk, és erdőbe megyünk. Van egy szoba, ami a ruhatár, mindenki találni fog a méretének megfelelő ruhát - folytatta Brigitta. Később hozzátette, hogy szexis tangabugyik is vannak, és hangosan elnevette magát.
Bakancsban és terepszínű ruhában leültek a panorámaszobába és megfogták egymás kezét, és - bár senki sem mondta - mindenki a sötét űrben úszó kéklő bolygót nézte. Nézték az otthonuk. Tamás forróságot érzett mikor Brigitta kezét érezte. A nő is megborzongott és próbálta elképzelni, hogy a déli sarkon sétál sapka nélkül és fázik a füle. Tudta jól, hogy a több évnyi egyedüllét után könnyen elgyengülhet egy férfi kezének az érintésétől, jobb lesz vigyázni! Fogták egymás kezét, nézték a bolygót és várták, hogy átkerüljenek a másik világba, ahol az erdő van. A következő pillanatban az erdőben voltak.
- Ez gyorsan ment - mondta Tamás.
- Szerintem az űrhajó akarja, hogy itt legyünk - mondta Brigitta.
- A Földön vagyunk? - kérdezte Edina
- Szerintem nem - válaszolt Brigitta.
- Miből gondolod, hogy nem? - kérdezte Edina.
- Megérzés.
Elindultak az ösvényen, akácfákat láttak.
- Szerintem idővel, ha félünk, akkor sem fogunk automatikusan visszakerülni a hajóra - mondta Brigitta - majd így folytatta - Idővel örökre itt maradunk, úgy vélem.
Egy fiatal férfi zöld színű ruhában jött velük szembe, a szívük a torkukban dobogott. Brigittának az eszébe villant, hogy az idegen férfi vajon tud-e magyarul? Arra gondolt, hogy ijesztőbb, ha tud.
- Sziasztok! István a nevem!
- Szia - válaszolt Brigitta.
- Sétáltok? - kérdezte az idegen férfi.
- Igen - válaszolt újra csak Brigitta - és nem csodálkozott azon, hogy ő beszél az idegen férfival, végül is ő a legtapasztaltabb ebben a kalandban, ő az űrhajó rabja. A többiek akár a következő pillanatban el is tűnhetnek.
- A fekete macskától féljetek - mondta az idegen férfi.
- Jobb félni, mint megijedni - válaszolt Tamás.
- Miért féljünk tőle? - kérdezte Edina.
- Mert ő egy vámpír, az utolsó vámpír.
- Örülök, hogy tudsz magyarul. Elnézést még be sem mutatkoztunk. - mondta Brigitta. És sorban mindenki bemutatkozott.
- Miből gondolod, hogy vámpír a macska? - kérdezte Edina.
- Abból, hogy akinek átharapja a torkát, az űrhajóra kerül egy új testben.
- Hármunk közül csak nekem harapta át a torkom a macska- jegyezte meg Tamás.
Brigitta egyetértően bólogatott, majd megszólalt.
- Én viszont nem hinném, hogy a műtőbe beugrott volna egy macska miközben engem műtenek és még ráadásul a torkomnak is esik.
- Ahogy nő a vámpír ereje úgy már nincs szüksége a torok elharapására. - mondta István.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Sci-fi
· Írta: nagytamás
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 65
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0665 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz