Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még élsz…

, 170 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Megemlékezés

      Alárendellek magamban
      téged, láthatatlan
      mozdulatlanná
      a mindenkori pirkadat
      arany hangja ha
      testté hízva rám szakad.
      A végén vele tűnök
      süketnémán izzok alá
      ha a déli harang 
      széttapos, s vért okádva
      ha felüvölt a délután.
      Kivárom...
      - halálban tartalak -
      szürkülővé hamvadj
      míg parazsam szél szórja.
      És az esthajnal ha vajúdik
      csillagtestvérekké születünk
      te mozdulsz
      Ha életben tart az éj
      én bénulok beléd
      (Valóság vagy még?)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 14

Page generated in 0.036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz