Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pókháló szonett

, 88 olvasás, ardof , 6 hozzászólás

Halál

Belehasít a csendbe és elhal lassan,
Kifeszített sikoly fájdalma visszhangzik,
Földre borul és úgy imád, ki tudatlan,
Bűnbocsánat lángja örökre kialszik.

Lepusztult élet foszló maradványain
Érthetetlen hangok egymásba zuhannak,
A szél szürkén vonszolja törött szárnyait,
Válasz után bukott csillagok kutatnak.

Gondos hálót sző pajta sarkában a pók,
Életműve, akár a balsors, ragadós,
Apró bogárszívek reszketése rázza.

Végzetük lassan körbejár, mint a hóhér,
Jövőjük rémképét festi alvadó vér:
Kiszívott tetemek tömegsírba zárva.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: ardof
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 56
Összes: 89
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0748 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz