Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Magányos merengés

, 93 olvasás, sötétangyal , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Az életben vannak pillanatok, mikor úgy érezzük: egyszerűen elrontottuk. Hiába keressük a miérteket, vagy a pontot, amikor nem kellett volna tovább menni. Csak kapjuk az arcul csapásokat, onnan ahonnan a legkevésbé várnánk. Szüntelen egy érzés van jelen, hogy nem vagyunk jók, nem vagyunk elég jók, mindenkinek csalódást okozunk. Bírálattal kell szembenéznünk, és elfeledjük kik vagyunk, elfeledjük a múltunkat, mi tett azzá amik vagyunk. Igyekszünk és igyekszünk jobbnak lenni, megfelelni másoknak, és a nagy igyekezetben a legfontosabbnak, saját elvárásainknak nem felelünk meg. Lehet, hogy valahol tényleg tévútra tértünk, kajtatunk a hiba után állandóan. A saját létünkben, minden pillanatunkban, de nem találjuk. És eljön a pont, mikor olyan mélyre süllyedünk, hogy rossz embernek érezzük magunkat, nem létezik a remény, a hit. Folyamatosan jönnek a gondolatok: talán meg sem kellett volna születnem- lehetetlen, hogy egy ember mindent elbasszon- talán ha nem jövök a világra, nem tudnám tönkretenni mások világát.
Nem szabad feladni a hitet, ne akarjunk megfelelni senkinek, csakis Istennek és önmagunknak. Bármilyen mélyen vagyunk, a hit mindig előrébb vihet, kimozdít a szomorú űrből ami a lelkemben él, ami a te lelkedben is él, ami mindannyiunk lelkében él.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Blog
· Írta: sötétangyal
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 6
Kereső robot: 17
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics
 · PiaNista
 · Ravain
 · Tiberius
 · tolditami


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz