Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kráterszéli kamra

, 151 olvasás, SunVice , 3 hozzászólás

Szerelem

Egy meztelen sötétkamra.
Ha felnyitom, talán megvakít
A gondok Andromédája.
A ködben anaerob várlak,
Az útinaplók utolsó oldalát meghagyom szállásul.
Az Esthajnal sugarát elhoztam,
Hogy szemedre fusson jelen mása,
Mire készen állok egy őszinte vallomásra.
Egy meztelen sötétkamra lilán, s ködösen,
Polarizált kötelék,
A Szíriusz porlaszt el szárazon.
Izzassz a vörösség alatt,
Mint örömök kancája az elsorvadt kannak.
Polarizált kötelék,
Hogy mekkora pillanatnak akarlak.
Most egy pici túlexponálás a combodnak,
Aztán kivonom a csúfondáros állad,
Az in flagranti kisatírozza, ami vagy.
A képek mítosza az eltévedt fény,
Ahogy látszatodra riadtan elmélkedek.
Mert csak porcikáidban, de olyan vadul ismerlek.
Az agyad meg megvenném külön az idegsebészeten.
Ha már ilyen tökéletesre exponáltalak,
Miért ne volna mindegy?
A fényképek csak a pillanatként élnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Thalassa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 42
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · PiaNista
 · Romuald


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz