Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: K B harmadik rész

, 316 olvasás, nagytamás , 4 hozzászólás

Abszurd



Találkozások

Edina megkínálta Tamást egy rágóval.
- Köszönöm szépen - mondta a fiú
- Szívesen.
- Szerinted miért vannak ajtók? - kérdezte Edina
- Azért, hogy kilökjenek rajta - válaszolta Tamás.
- Tudod, régen hittem a lélek mindenhatóságában - mondta Edina - majd így folytatta - De ma már a döntéseim súlyában hiszek, hiszen azok határozzák meg a jövőm.
Edina hirtelen Tamás felé fordult. - Szeretném ha leszállnánk a buszról.
- Miért? - kérdezte a fiú.
- Mert meghívást kaptam az egy helyben lebegő űrhajóra, és szeretném ha velem jönnél.
Tamás hangosan felnevetett majd megkérdezte.
- Ki hívott meg téged?
- Az űrhajó rabja.
- És hogy invitált téged? Hogy tudott kapcsolatba lépni veled?
- Nem olyan rég megszólalt a hangja a fejemben, érzésem szerint ő erről nem tud. De egy sóhajtása elért hozzám.
- Ezért le kell szállni a buszról?
- Talán itt akarsz eltűnni, mindenki előtt? - kérdezett vissza nevetve Edina
A fiú nem válaszolt. És úgy gondolta, hogy elalszik.
Edinának eszébe jutott a múlt. A laptopja előtt ült, már jóval elmúlt éjfél, olvasta amit a csevegő partnere írt neki. Észrevett egy fekete macskát az ablakában, nem értette, hogy kerülhetett oda, hiszen a tizedik emeleten volt, talán a panel lakás tetejéről ugrott oda le - gondolta. Odalépett az ablakhoz és beengedte, akkor még nem tudta, hogy ezzel gyökeresen megváltozott az élete. Később gondolt rá, hogy ha ő nem engedi be a cicát, akkor valószínűleg egy szinttel lejjebb ugrik és ott engedik be, valakinek mindenképpen megváltozott volna az élete. Végül is mindenkinek meg fog változni, mikor ideérnek a földönkívüliek. Edina tejet adott a macskának, aki halk dorombolással köszönte meg.
- Szia Macska - mondta Edina
A macska dorombolt egyet.
A cicák rosszak, gyakran felmennek az asztalra és éjjelente elszöknek és előfordul, hogy soha többé nem térnek haza. Vagy mégis? Ha igazuk van a lélekvándorlásban hívőknek, a macskák más alakban térnek haza. - elmélkedet Edina, miközben nézte a tejet ívó macskát.
2
Semmi előjele nem volt az elrablásnak. Hogy is lett volna? Ki számít arra, hogy a földönkívüliek elrabolják műtét közben? Brigitta nem izgult mikor az altató orvos elaltatta, hiszen rutin műtétről volt szó. Az epéjét fogják kivenni. Mikor elaludt, hideget érzet, határozottan fázott. Az orvosok értetlenül nézték a műszereket a csaj hirtelen szívleállás következtében elhunyt. Már nem a műtőben kinyitotta a szemeit. A panel lakásában volt. A műtőből vajon eltűntem? - kérdezte magától. Elvégre nem lehetek egyszerre két helyen. Brigitta, pedig lehetsz egyszerre két helyen egészen pontosan a föld alatt 4 méter mélyen és az űrhajóban. Nem logikus? Mondott valaki olyat, hogy logikus az élet? - mondta a egy aranyos fekete macska. Brigitta álmában megnyalta a száját. Felébredve az álomból, az asztal mellett ült és nézte a laptopját. Tamás volt az utolsó nick név akivel online írt. A lelke mélyén érezte, hogy az online üzenetküldés nem lesz elérhető számára a jövőben soha többet. És az érzéseink soha nem csalnak meg bennünket és azok tesznek bennünket emberré.

Brigitta az űrhajón gyakran az ágyán feküdt, sok éven át egyre mélyebbre ásta magát a belső világában, választ keresve az élet értelmére. Úgy gondolt a helyzetére, hogy ő egy remete, és megszabadulva a világ zajától nyugodtan tud gondolkodni. Úgy érezte, hogy többször is sikerült neki kilépni a testéből. Egy különös világba jutott, ahol nincs múlt és jövő, csak jelen van, mindenki ugyanazt éli át minden pillanatban. Brigitta később rájött, hogy egy halott dimenzióba lépett be, ahol nincs élet. Ő volt ott egyedül, mint egy Robinson, és nézte maga körül a mozdulatlanságot, és hányingert érzett. Egy kéz megérintette a vállát, Brigitta felébredt, s kinyitva a szemét senkit sem látott, de úgy érezte, hogy a földönkívüliek ébresztették fel.
Próbált megbízható módszert találni arra, hogy átjusson egy másik, lehetőleg nem halott dimenzióba, miközben a teste az űrhajón marad. Egész estéket töltött ezzel. Lassan sikerült kizárnia minden külső körülményt.

Tamás elaludt, de pár perc múlva felriadt, egy nagy csattanást halott, s döbbenten tapasztalta, hogy a busz az oldalára van fordulva.
- Mi történt? - kérdezte - és látta, hogy Edina szájából sötétpiros vér folyik.
A fiút hirtelen nagy nyugalom szállta meg, amit nagyon abszurdnak érzett. Tudta, hogy Edina élete most rajta múlik, nem késlekedett, ellenőrizte a nő pulzusát.
Brigitta, az űrhajó rabja is a fekvő Edina fölé hajolt, és csodálkozó hangon kérdezte - Hát te hogy kerültél ide? A fekvő nőnek be volt csukva a szeme, és nem volt az eszméleténél. Brigitta ellenőrizte a pulzusát, rendben találta. Különös vonzalmat érzett a fekvő nő iránt, hisz' tulajdonképpen 11 éve nem látott élő embert. Eufóriát érzett, mintha heroint vett volna be.
Edina kinyitotta a szemét.
- Hogy kerültem ide? - kérdezte. - És hol vagyok egyáltalán?
- Az egy helyben lebegő űrhajón vagy - válaszolta Brigitta.
- Azzal hülyéskedtem, hogy te invitálsz ide engem - mondta Edina, majd így folytatta - Végeredményben nem tudom, hogyan kerültem ide, de a buszon, a mellettem ülő fiú biztos csodálkozik, hogy eltűntem. Nem lehetek egyszerre két helyen.
Tamás könnyei folytak az arcán, miközben nézte a halott nőt, nézte, ahogy nem mozdul, ahogy egy helyben fekszik. A fiú arra gondolt, hogy az egy helyben lebegő űrhajó is halott. Majd eszméletét vesztette. Az idegrendszere nem bírta elviselni a ránehezedő súlyt, ami nagyobb súlyt jelent bármilyen anyagnál. Pár órával később a győri kórház kórtermében ébredt.
- Nyugodjon meg - mondta egy nővér. - Behozták megfigyelésre. Pszichológusunk már alig várja, hogy segítsen önnek.

Pár nappal később Tamás szomorúan, lehajtott fejjel jött ki a Nádorvárosi köztemetőből. Edinát eltemették. Ment hazafelé a járdán, a szembejövő nőknek hangosan fütyült, úgy gondolta, hogy szüksége van lazulásra, ezért betért egy presszóba és rendelt magának egy korsó sört. És rendelt magának még négy korsóval. Ennyi sör után kellemes eufóriát érzett. Hazaérve szétnézett a szobájában. Rendetlenséget látott, s arra gondolt, hogy a fejében is ilyen rendetlenség van. A szoba egy tükör, és ő látja magát benne. Rendetlen, koszos gondolatok.
Hirtelen eszébe jutott az egy helyben lebegő űrhajó. Úgy hírlik, hogy űrhajót küldenek a közelébe, bár megoszlanak a vélemények, nem elpazarolt pénz-e a világ legnagyobb rakétáját megépíteni, aminek három fokozat kell, hogy egyáltalán a Föld vonzását maga mögött tudja hagyni. Talán tudják ezt a földönkívüliek. Tamás biztos volt benne, hogy az emberiség nem fog rakétát küldeni a rejtélyes űrhajóhoz, mert túl drága lenne. Nem drágább, de fontosabb néha egy pohár víz. - gondolta Tamás. A földönkívüliek vajon isznak vizet? Kinézett a tizedik emeleti panellakásának az ablakán, nézte az Ady-városi tavat. Nagyon várta, hogy este legyen, mert esti sétára vágyott. Élvezni akarta, amit elért az életében. A szép városi környezetet, és, hogy van pénze pizzára. Hogy elérte az önállóságot, hogy senki sem szól bele az életébe. Ez még a pizzánál is fontosabb. És örült, hogy Edina irányába semmilyen szerelmet nem érzett, így talán képes lesz elengedni őt. El kell engednie.
Edina és Brigitta beszélgettek.
- Mióta vagy ezen a helyen? - kérdezte Edina
- Már túl rég - válaszolta Brigitta - és érezte, hogy el fogja magát bőgni.
Edina átölelte a zokogó nőt. Szorosan ölelték egymást az űrhajóban. Felvillant egy zöld lámpa.
- Ennek semmi értelme, minek vagyunk itt? Ez hihetetlen - mondta Edina. Kimentek a folyosóra, sétáltak, a lépéseik visszhangoztak. Beléptek egy szobába, s egy üvegablakon keresztül látták a Földet, ami kéken ragyogott.
- Ilyen távolságból láthatjuk egyáltalán a bolygónkat? - kérdezte Edina.
- Szerintem igen. - válaszolt Brigitta. Csak 666 ezer km-re vagyunk tőle.
- Honnan tudod?
- Biztos vagyok benne, és nem tudom, hogy honnan tudom- válaszolt Brigitta.
Este leültek az asztalhoz, ettek tésztát és süteményt, majd fehér bort ittak. Később a hűtőből vettek elő még bort. Később lezuhanyoztak és lefeküdtek a panellakás szobában.
Feküdtek egymás mellett, sokáig némán. Végül Brigitta megtörte a csendet.
- Szerintem a pokolban vagyunk.
- Szerintem is - válaszolt Edina.
- Egy halott helyen, ahol semmi sem változik, ahol minden élettelen és mozdulatlan. Meg kell próbálnunk az asztrál utazást vagyis kilépünk a testünkből. - mondta Brigitta.
- Lehetséges ez? - kérdezte Edina.
- Nem lehetséges a józan ész szerint, de mi akkor is megtesszük. Egy halott világba életet lehelünk. - válaszolt Brigitta.
Szorosan egymáshoz bújtak, érezték egymás testének a melegét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Sci-fi
· Írta: nagytamás
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 88

Page generated in 0.0688 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz