Ó, mondd ki, hogy kedved leled bennem,
és vöröslő ráncán sír álmot e rab!
Vagy hazudd el, Boldogság, szerelmem
viszonzott, s enyém belőled egy darab!
Ó, te arc, mosolyogj reám reggel,
hadd sorvadjon elunt zárkám hatalma!
Vagy hitesd el velem, hogy a tenger
pocsolya, s ez lesz e vágy fogadalma!
Kalodába is hajtanám fejem,
hogy felém fordulj, legalább elköszönj,
vagy orvul szúrj hátamba hirtelen,
megnyugszom majd akkor, mert ez nem közöny.
Ám, ha testem pillévé nem dermed,
hát elemészt illatos kegyelmed.
|