Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak hajtja

, 164 olvasás, northman , 8 hozzászólás

Abszurd

Valahol elveszett
talán két slukk között
talán valamelyik rég
összeroskadt bárban
két korty között.

Talán abban a piszkos
moziban (Éva) macskakő
öreg villamos kopott utcák
lehangolt ritmikusan haldokló fák
kétütemű pokol háromszemű ablakok.

Esetleg megbotlott és
lezuhant az aluljáróban
bitument törölt a hajába
szája felrepedt mintha
igazán létezne pedig csak belül.

Ott igen a csontok között
valami a szív helyén csobog
nem beszél nem gesztikulál
csak hajtja a vágyat kifelé
a bőrig a tarkótól az ujjbegyekig.

Elmúló idők szerettem őket
félig lehúzott vonatablakban
távolodó városok és megérkező
esők között áll az élet
egy szusszanásnyit aztán tovább.
________________________________

Megnyugtat a tél
lázas leszek a tavasztól
a nyártól félek
az ősz mosolyog bennem.



Megjegyzés: 2018. 05. 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: quentin


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 25

Page generated in 0.0458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz