Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Ős(z) szonett

, 202 olvasás, Kankalin , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Bolyong az őszi szél a kertek alján,
nyomába rőt levél lohol borúsan;
fakóra vált a napnyaláb, ha túlan
egy hűs futamra már elúszik csalfán.

A fák is úgy hajolnak, hogy megérzik,
életük halálba tart, de lesz Tavasz,
mi újra várt csodát csal, derűt fakaszt,
mikor sziromra száll a kedv zenéin.

A Sors ilyen; úgy vesz el és ad nekünk
világnyi pusztulásra puszta létet,
hogy megannyi árnya néha fényre küld,

tüdőt szorít, de újra szít a lélek,
és csak élni kell, csak győzni ott belül,
hol őszbe tűnsz, s talán tavaszba tévedsz.

(Zene: Frederic Chopin - Waltz Rain)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 15

Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz