kartávolságra húzza
a szoba sarkait, befészkeli
magát gondosan
a felharmonikázódott tér
redőibe. mintha lenne
hová befordulni.
minden alkalommal
elszabadul, észrevétlen
pókként szalad a fájdalom
küszöb alá.
a szemgödrökben
földet kapar
magára a hozzászokás.
arckifejezései hidegség
szerint árnyalatról
árnyalatra rendeződnek
olvashatóvá, akár
a kékek,
lilák bőrkötésben.