Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: K B

, 168 olvasás, nagytamás , 7 hozzászólás

Abszurd

Magány

Brigitta elterült az ágyán. Egyedül volt a szobájában, és egyedül is érezte magát, viszont a magány nem telepedett rá fojtogató súllyal.
Harmincéves nő volt, hosszú szőke hajjal, vékony testalkattal és formás, pici mellekkel. Kilenc centiméter magas sarkú cipőben keresett egy százhetvenhárom centiméteres, igényes, harmincas éveiben járó férfit. Látomásaiban találkozott már a számára ideális úrral, azonban a látomás és a valóság között sajnos van különbség. Brigitta nagyot sóhajtott, miközben arra gondolt, hogy egy sóhaj néha rémisztőbb egy hangos kiáltásnál. Meg kell találnia önmagát; ez járt a nő fejében állandóan. Örült, hogy most egyedül van a szobában, hiszen úgy érezte, hogy láthatóvá válnak a gondolatai, amiket így bárki elolvashatna. Mintha meztelenül zuhanyozna, mintha nem lehetnének titkai, és mindent fel kellene tárni a világ előtt. Lehetséges, hogy egyszer majd ez fog történni, tudniillik, hogy minden titkunkat megtudja valaki. Esetleg már most is tudja.

Álomország elérhetetlennek tűnt a nő számára. Csak feküdt és nézte a zöld színű falakat, miközben arra gondolt, hogy teljesen olyan ez a szoba, mint egy műtő. Akkor volt legutóbb műtőben, amikor tizenkilenc éves korában elrabolták a földönkívüliek. Elrabolták, és jelenleg is fogva tartják. A szoba egy anyaűrhajóban volt, az anyaűrhajó pedig az ötödik dimenzióban utazott távoli világokba. Ebben a dimenzióban a földönkívüliek hatalmas távolságokat hidaltak át, és ebben a dimenzióban is parkoltak. És ebben a dimenzióban fekszik Brigitta egy ágyon. A családjában ő volt a legidősebb testvér; volt egy húga, aki heroin-túladagolásban halt meg. A szülei teljesen összetörtek. Mostanában gyakran eszébe jutottak ezek a dolgok is, felbukkantak mint sötét árnyak szürkületkor, amikor minden természetfeletti színben pompázik, még az emberi kapcsolatok is. Embereket látott felbukkanni a múltjából és eltűnni az idő végtelenségébe, hogy később majd újra megjelenjenek.

Brigitta felkelt az ágyából, és a szobája ajtajához ment. Várt néhány percet, majd kinyitotta az ajtót. Kilépve gépeket és egy szűk folyosót látott. Végigment a folyosón, ahonnan egy gépekkel teli terembe jutott; itt egy üvegfalon keresztül láthatta a Földet, a kék bolygót. Az univerzum sötétjében ez a Naptól megvilágított bolygó egyszerűen gyönyörű látványt nyújtott.

Az univerzumban minden mozgásban van; egy 800 méter hosszú és 400 méter széles, egy helyben álló objektum biztosan feltűnt már az embereknek. Fel kellett, hogy tűnjön. Fel kellett hogy ismerjék, hogy idegen élőlények űrhajója lebeg a közvetlen közelükben. Az űrhajó, amiből Brigitta a Földet nézte, kilépett az ötödik dimenzióból, és egy helyben lebegett az űrben.

A nő csak nézte a szülőbolygóját. Tizenegy éve egyedül élt ebben az anyaűrhajóban. Ennivalót és innivalót mindig meghatározott időnként kapott. Egy asztalon jelentek meg az ételek, mint a mesében, a "Terülj, terülj asztalkán! ". Idekerülése után kellet pár nap, mire egyáltalán rájött, hogy egy űrhajón van. Kellett pár év, mire végérvényesen letett arról, hogy öngyilkos legyen. Tizenegy év után szinte karnyújtásnyi távolságból szemlélhette a bolygóját, az otthonát.

Brigitta kapcsolata a külvilággal nem szakadt meg teljesen, a galaktikus netet használhatta. A nő tudott chatelni egy oldalon, így immár tizenegy éve ez a chatoldal jelentette számára a közösséget. Az űrhajón egy modern kori Robinsonként találta fel magát. Az elrablására még mindig élénken emlékezett, de az első űrhajón töltött évek – amikor még szinte kislány volt – már teljesen a múlt homályába vesztek. Brigittának legalább tizenöt év kiesett az életéből, hiszen az az első emléke, hogy ül egy laptop előtt, és ír. Mintha a laptop jelentené számára az életet. Eközben minden nap háromszor kapott enni és inni, és talált több hűtőszekrényt is tele élelmiszerrel, jégkrémekkel. Egy konditeremre is rálelt, ahol szexuális segédeszközök is voltak, például vibrátorok, különböző méretekben.

Soha nem látta a földönkívülieket, akik elrabolták. Úgy érezte, hogy nem véletlenül van ez az űrhajó a Föld közelében. Brigitta úgy döntött, hogy visszamegy a szobájába. Leült a laptop elé, és elhatározta, hogy újra leírja az online barátainak, hogy egy űrhajón van, ezúttal talán elhiszik neki. Csodálkozva tapasztalta, hogy a chatoldal megszűnt. Egy olyan üzenet jelent meg a képernyőn, ami a földönkívüli invázió veszélyeire hívta fel a figyelmet.

A hírcsatornák fő hírként közölték, hogy megérkeztek a földönkívüliek. Brigitta nem tudta elképzelni, hogy mit gondolnának az emberek, ha tudnák, hogy egyedül ő van ebben az űrhajóban és halvány elképzelése sincs, hogy miért van ott. Honnan is tudná? Ki mondhatná el, amikor egyedül van, teljesen egyedül. Néha úgy érezte, hogy az egész világon csak ő létezik egyedül, és minden más rajta kívül, halott. Talán a Föld bolygó, amit lát, nem is létezik, csak egy illúzió, egy gonosz tréfa. Egy perverz valaki vagy valami fogva tartja egy űrhajón és a Földet mutogatja neki, közben figyeli minden lépését. Talán így van, talán nincs így, gondolkodott el Brigitta. Végül is a valóság az ellentétek egységéből épül fel. S ha eggyé olvadnak az ellentétek, akkor a mindenség egészét vallhatjuk barátainknak, nem csupán az egyik felét. Határvonalat húzunk a kedvelt persona és a nem szívesen látott árnyék közé. A magányos nő transzperszonális pszichológiai tanítások elvein elmélkedett, és úgy érezte, hogy ő az árnyék. Senkinek érezte magát, pontosabban egy perverz játék szereplőjének. Próbált visszaemlékezni az űrhajón eltöltött éveire: ahogy sétál a szűk folyosókon, ahogy cigarettázik (az űrhajón bőséggel talált cigit és italt is). Gyakran nézte az elé táruló univerzumot részegen egy üvegfalon át, és ilyenkor hálát érzett és nagyon közel érezte magát a megvilágosodáshoz. Eltűntek az ellentétpárok, és eggyé vált az univerzummal.


Folytatása van, amiben kiderül sok minden.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Sci-fi
· Írta: nagytamás
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Divima
 · galamboki
 · GoldDrag


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz