Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Félvállról égetett

, 144 olvasás, northman , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

A leplezetlen hajnalok
a suttogó fátyolfelhők
a rohanó nyár lihegő erdők
kutyák szemében tükröződik
a varjú KÁR-al kísért ébredés.

Nincs más ellentét
csak a forró terek
a hűvös függönybe zárt
szobák közti járdák
harapnak szürkén a bitumenbe.

Síkos padlójú bárban
poharat szorító kézzel
szóval pohárba szorulva
nedves halántékkal csak
állsz a pultnál ez az életed.

Kívül kopottan belül néha
fényesen ahogy a koboldok
lámpái augusztusi estéken
ritkán füstölsz ritkán mosdasz
nincs túl sok szó benned.

Elfogytál lassan akár a rút
vörös vakolat a sarokig
ami szürkébe tekerte magát
így telel át félvállról égetett
téglák felett repedéseiben rovarok.

Ott van még benned a gyermek
az ember és az állat
de az elhúzó metrók és dülöngélő
vonatok közé zárt utcákat
az Ősz felé csavarja a Hold.

Megjegyzés: 2018. 07. 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz