RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-09-28 07:05:02, 266 olvasás, northman , 3 hozzászólás
A leplezetlen hajnalok a suttogó fátyolfelhők a rohanó nyár lihegő erdők kutyák szemében tükröződik a varjú KÁR-al kísért ébredés. Nincs más ellentét csak a forró terek a hűvös függönybe zárt szobák közti járdák harapnak szürkén a bitumenbe. Síkos padlójú bárban poharat szorító kézzel szóval pohárba szorulva nedves halántékkal csak állsz a pultnál ez az életed. Kívül kopottan belül néha fényesen ahogy a koboldok lámpái augusztusi estéken ritkán füstölsz ritkán mosdasz nincs túl sok szó benned. Elfogytál lassan akár a rút vörös vakolat a sarokig ami szürkébe tekerte magát így telel át félvállról égetett téglák felett repedéseiben rovarok. Ott van még benned a gyermek az ember és az állat de az elhúzó metrók és dülöngélő vonatok közé zárt utcákat az Ősz felé csavarja a Hold. Megjegyzés: 2018. 07. 24.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς