Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kávé sok jéggel

, 182 olvasás, northman , 8 hozzászólás

Abszurd

Valami bolygószéli jelentéktelen bárban
ahol az éjszaka lassan hajnalt ér
a kávé még forró a vágy már hideg
a ‘vigyél haza léptek a téglák közé
rejtőznek a sokasodó fény elől.

Ott van a nyálán a felhő
száján szűrődik fentről
lefelé a nevem és meztelen
ahogy lennie kell
hangtalan tengert érő tenyér.

Kortalan ősz könyökét
tűzi a váll a homlok fölé
és TV-ben ismételt filmeket
néz szinte minden este
érintésre várva a teraszon áll.

Igen boldog lenne
ha szerelmet hoznál
mikor rátöröd az ajtót
megérintenéd a forró fürdő alatt
testbeszéd- hibás ölelkezések.

Kapukat nyit műanyag városok
körútjain rohan mezítláb
kávé sok jéggel kevés cukorral
ezt hozta magával a nyárból
és néhány testetlen mosolyt.

Ahogy két tenyérrel csap
erővel egy lecsukott és
pokolian kopott zongorára
kinyílik az ajtó
felköhög egy jelentéktelen bár.

Megjegyzés: 2018. 08. 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Thalassa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz