Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Az édenkert után

, 156 olvasás, Janó Nataniel Dávid , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Az anyuka sír és egyszer megáll.
Véget ér a tavasz és beköszönt a nyár.
Mégis szürke fellegek takarják a kék eget,
Városromboló vihar, mennydörgés rázza a lelkeket.
Mit jelent számunkra a halál és merre indulunk el?
A kaszás gúnyos mosollyal a porhüvelyek mellett lépdel.
Mocskos társadalom meghalni értük kár
Dögszag fogad a templom teraszán.
Hol a csapból is bor folyik és vérben úszik a szem,
Álomgyanús ébrenlét fogad idelenn.
Az édenkert közepén megérett a gyümölcs,
Mézédes íze és a férgek nemzedéke köszönt.
Ujjszülötti sírás vagy a kóbor vonyítás,
Félholt népek tengere maga alatt sírt ás.
Az anyuka sír és egyszer megáll,
A fiú megvált, de az idő körbejár!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Janó Nataniel Dávid
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 35

Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz