Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Át az éjszakán

, 93 olvasás, VDavid , 3 hozzászólás

Gondolat



Éjfélt üt az óra
kárjaim térdeimre hullva,
fejem lehajtva
könnyeim a földön,
teret eláztatva,
szemeim se más nekik,
börtön!

Ki nézve az ablakon,
merengőn.
Csak egy hópihe
a mennyből.
Úgy látszik messzibe,
a fa mi bizsere,
mintha a nap az éjszakába költözne.

Talán csak elmém,
játszadozó.
Hisz nincs is nappal se hó
tán csak ideje lenne
az idő rohasztó kebleiről lecuppanni a térnek,
vagy csak szemeimbe
visszatérnie a fénynek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 25

Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz