Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatok

, 209 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Ezerszín

Koccan a nap foga
hajnalpohár szélén.
Tovasiklik lelkem
égtengerek kékjén.
Pancsol, mint gyermek,
fröccsennek percek,
spirálba forgat,
álmokat terelget.

***

Domb mögé hunyja
lassan a nap magát.
A homály szétterül
- odavetett kabát.
Lassúdad az élet,
szelídül a lélek,
elcsitítnak lágyan
kábult alkonyfények.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: quentin


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 39

Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz