Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Vallomás

, 111 olvasás, sötétangyal , 1 hozzászólás

Gondolat

Nem óhajtok költő lenni,
vagy a világról bölcselkedni.
Ez vagyok én:
egy egyszerű, fiatal lány,
ki folyton keresi önmagát.
Érzelmeim nyíltan nehezen vállalom,
ígyhát megörökítem őket papíron.
Lélekhasító sérelmeim, szívem minden panasza
már csak rég megírt soraimban köszönnek vissza.
Nehéz időszakaimban fecni s toll volt mentsváram,
akkor még mindent magamba zártam.
Most tudtára adom a világnak mi fájt,
s mindazt ami a jelenben tesz boldoggá.
Tán minden szavam gyenge próbálkozás,
mégis megteremtik lelkem egyensúlyát.
Nem áhítom az elismerést,
mindössze leírom mi bennem él.
Névtelenségbe burkolózva üvöltöm ki az ablakon,
az élet engem gyakran bántott, és azt nagyon.
Viszont mondandóm már csak hozzád szól, szerelmem,
hisz gondolatod foglalkoztat örökké s szüntelen.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: sötétangyal
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Divima
 · GoldDrag
 · Öreg


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz