Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Utcai szolgálat / Dolce Vita

, 383 olvasás, Aevie , 12 hozzászólás

Felnőtteknek

Dolce Vita

Valamelyik virágnevű kis utcában történt, már nem is emlékszem pontosan, csak a felhőkig érő lapos tetőkre, a szedett-vedett erkélyekre, és arra, hogy minden szürke. Még a sötétedést se vártam meg, akkoriban nem számított, hogy épp a nap vagy a hold röhög-e ki fentről. Inkább felakasztottam magam.
A plafonból már kilógott az a kis kampó, mikor beköltöztem. Akkor még minden más volt, lelkes pályakezdő voltam, csak hát, sokkal nagyobbnak bizonyultak az elvárásaim, mint ahogy a rendszer a valóságban döcögött. Kiégtem.
Töprengtem rajta, mi lógjon a kampón. A szomszédban leértékelt muskátlik laffogtak, olyat nem akartam. Egy ideig a Dolce ingem függött ott, várva arra, hogy elvigyek egy lányt randizni. Ott volt a Timi, az orra alatt egy szőrös, ronda szemölccsel. Még az is kérette magát. Már február lett, mire hajlandóságát kacér mosollyal emelte ki a sálból. De addigra már kihíztam az inget.
Talán a kilók miatt akartam végül végezni magammal, de pontosan nem is tudom. Talán mégis inkább Timi zavart, az orra és az, hogy máshol is voltak a bőrén szőrös szemölcsök. Még nagyobbak.
A kilóknak köszönhetem, hogy nem haltam meg. Kiszakadt a plafonból a kampó, és úgy fejbe küldött, hogy órákig nem tudtam magamról. Hetekig megvolt a púp a fejem tetején, és néhány napig a kötél nyoma a nyakamon. Azt hiszem, akkor kezdődtek a problémák a torkomban. Még nyáron is krákogtam, ahányszor csak hozzáért valami a fejemhez.
Nem mondtam el senkinek, de a BTK-s haveromat azért megkérdeztem, olvasott-e a pszichológián poszttraumatikus non produktív garat-hiperszenzitivitásról. Összeráncolta a szemöldökét, aztán megitta az egész üveg sört, plusz az enyémet is. Hetekig nem válaszolt a hívásaimra, szóval gondolom, nem különösebben örült a lelkizésnek. Ez van.
Emlékszem, úgy folytak egymásba a napszakok, ahogy a szél a tragikusan romos ablakainkon. Mindig hideg volt, akkor is, amikor a konvektorok maxon izzottak. Irigyeltem Timit a sálja miatt. Én nem hordhattam semmi ilyesmit, egyből rám tört volna a pszichés fuldoklás. Évek szálltak a süllyesztőbe, Timi egyszer csak férjhez ment. Az esküvő előtt a bőrgyógyászaton feküdt, leszedette az összes förmedvényét. Mindenhonnan… Tudom, mert még akart velem egy utolsót szexelni, mielőtt rendes feleséggé válik. Talán azt várta, hogy én kérjem meg. De nem bírtam bedugni a nyelvem a szájába, mert egyből begyulladtak a manduláim. Az a rohadt kampó!
Szóval Timi elköltözött, jött helyette az Andi. Akkor még többet piáltunk a BTK-s haverommal. Andi megszépült azokon az estéken. Minél kevésbé pörgött a nyelvem, annál csinosabbnak láttam őt. Még fogynom is sikerült, mert borzalmasan főzött, így újra felvehettem a Dolce-t, de nem őt vittem randizni, hanem az anyját. És erről már tényleg nem akarok mesélni, viharos és mocskos vége lett.
A főbérlőm ordított, amikor meglátta a lyukat a plafonon. Még aznap odavakoltam egy újat. Másnap ráakasztottam a muskátlit, de az sem bírta sokáig. Még a muslincák is elárasztották a nagyszobát. Újra magányosan lógott a kampó, és én ugyanott tartottam, mint a legelején, csak csomó rommal a hátam mögött. Valami újra vágytam. Olyasmire, ami lefoglal, hogy ne kelljen esténként azt a szart bámulnom. Erről sem meséltem senkinek, de a BTK-s haverom átlátott rajtam… Illetve csak miután két vodkát megittam, odanyögtem valami olyasmit, hogy „te Csabi, rohadtul gyűlölöm az életem, menjünk el moziba jegyárusnak”. Aztán benyomtam a harmadikat, és elém tolt egy fecnit, amiből előzőleg kisöpörte a dohányszemcséket. Öt cím és időpont állt rajta. Mire bármit kérdezhettem volna, Csabi köddé vált. A pohara lefordítva a pulton, mellette egy slusszkulcs. Akkor, hosszú idő óta végre úgy éreztem, hogy ez az egész Csabi-féle rejtély jobban izgat, mint a kilóim száma.



Megjegyzés: folyt. köv.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 172
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 203

Page generated in 0.1932 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz