Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úszom

, 148 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

Magány


    Úszom álmaimban magukra hagyott tengerek időtlen tükrén,
    A néma vízen messze, s beljebb;
    Tátongó jéghegyek meredek peremén,
    Alkonyatba tévedt, elfáradt fény - játszik velem,
    Itt nincs más, csak ő, és csend, - és én.
    Csobban a csend kívül,
    S visszhangot ver a dermedt csoda idebenn;
    Fáradt karjaim közt úszik el csenddé kövült életem.



    Rostock-Warnemünde, 2018. 07. 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 48
Jelenlévők:
 · Alberczki László


Page generated in 0.1223 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz