Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mosoly

, 135 olvasás, Horváth István , 14 hozzászólás

Szerelem

Mit teszel, ha csak a hold ölel,
ha ott ülsz csendben, elmeredten.
Mikor minden sötét távol és közel,
oh, minden árny félve retten.

Én sokszor ültem eltűnődve,
s vártam, hogy megértsem a káoszt.
Nekem csak te vagy, csavarj hát kendődbe,
az élet a sorsommá oszt.

Most, ha nem száll szememre álom,
aggodalmam száll az éjen át.
Sok száz csillagból kirakni próbálom
kedves arcodnak mosolyát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: quentin


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 7
Kereső robot: 58
Összes: 110
Jelenlévők:
 · Bádogbögre
 · Kovács Tibor
 · northman
 · qqcska
 · SunVice
 · Szucsj
 · taxus_baccata


Page generated in 0.06 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz