Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A paplan

, 140 olvasás, Senex , 5 hozzászólás

Somolygó

      Egy hideg reggel februárban
      a szél dúdol egymagában.
      Bakancs koppan fagyott sáron
      rajtam van a nagykabátom.

      Elindultam messzi tájra
      a lelkemet lelked várja.
      Azt kérted, hogy nálad legyek
      nincs lovam, hát gyalog megyek.

      A főváros még sincs messze
      Nálad leszek holnap este.
      Erdőn megyek, s falvakon át
      közben iszom apám borát.

      Folyton mentem, meg nem álltam
      mégsem fáradt el a lábam.
      Ajándékot viszek neked.
      Azt remélve, megszereted.

      Fagytól, bortól pirult arccal.
      Zsákomban egy kis malaccal.
      Megérkeztem a városba
      itt toporgok a kapudban.

      Belépek a díszes házba,
      batyum viszem a konyhába.
      Kereslek és valahára
      rátalálok a szobádra.

      Ágyban fekszel, rajtad paplan
      jaj, de sajnos nem magadban.
      Jóska volt az s egyből látszott
      többek vagytok mint barátok.

      Pirult arcom hófehér lett
      Te nekem nem ezt ígérted.
      Azt mondtad, hogy holtomiglan.
      Most meg itt van ez a paplan.

      Úgy eljöttem, nem köszöntem.
      Batyum hátamra kötöttem.
      Csak nyeltem az utam porát.
      Mind megittam apám borát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Senex
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 6
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · fenytores
 · Magyar Anita
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz