Felemelem Őket,
míg lehet...
viszem a nyakamban,
míg lehet
mert lesz idő,
mikor nem akarják már
s szeretném nagyon,
hogy mikor bezárkóznak
apró szobájuk rejtekébe,
s elmélyednek
az élet dolgain...
akkor is tudják
talán emlékezni fognak
kisírt párnájuk
falnak szegzett
kezük fölött is,
hogy szerettem,
nagyon szerettem,
végtelenül szerettem,
könnyezve is szerettem,
Őket.