Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Idáról és Simonról

, 165 olvasás, imreolaah , 5 hozzászólás

Szeretet

Felemelem Őket,
míg lehet...
viszem a nyakamban,
míg lehet
mert lesz idő,
mikor nem akarják már
s szeretném nagyon,
hogy mikor bezárkóznak
apró szobájuk rejtekébe,
s elmélyednek
az élet dolgain...
akkor is tudják
talán emlékezni fognak
kisírt párnájuk
falnak szegzett
kezük fölött is,
hogy szerettem,
nagyon szerettem,
végtelenül szerettem,
könnyezve is szerettem,
Őket.


Megjegyzés: 2018. 05. 04.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Thalassa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0361 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz