Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Legyen

, 108 olvasás, Piacsek László Zoltán , 2 hozzászólás

Magány

Akkor az ajtót bezárom.
Aztán a csukott ablakhoz érve a függönyt is behúzom.
Most már csak én vagyok, tudom.
És ezt a szürke, kisatírozott csendet hallgatom.

És akkor megváltozik, tudom.
Valaki mintha hozzám érne, pedig senkinek se hagyom.
A hideg átsuhan a hátamon,
Valaki érintett, valaki megértett, valaki szeretett, gyűlölt nagyon.

De legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, legyen vakító, vibráló, díszes, ékes!

Akkor a függönyt elhúzom.
Mint a pehely a számban, roppan a látvány és minden gondolatom,
Hogy nemcsak én vagyok, tudom.
És ez a ráébredés annyira feltölt, hogy eltöltődni hagyom.

És akkor feloldódok, tudom.
Mint a forró bögre alján a tej, meg a szín, meg a hab, ha lassan megkavarom.
Aztán az ablakot kinyitom,
Legyen tárva, hogy legyen fényt, hangokat, levegőt beszívnom.

Legyen világos, legyen fényes, legyen sárga, zöld, kék és éles,
Minden szikrázó, legyen vakító, vibráló, díszes, ékes!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Dal
· Írta: Piacsek László Zoltán
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 4
Kereső robot: 66
Összes: 108
Jelenlévők:
 · BFanni
 · gszabo
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0658 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz