Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ízes élet, a hajnal ébred

, 64 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Mozaik

    Keserű szájíz maradok a hajnal torkán,
    napfénnyel öblögető féktelen orkán,
    szanaszét szórva, gyertya fénye nélkül,
    könnycseppek a megrohadó szülinapi tortán,
    testem porban fekszik, betemetetlenül.


    Kiszárítja ajkaimat a szél, már nem a víz, mihez kezem nyújtózkodna
    de el mégsem ér, nem a szomjúság, mihez az ösztön hajt,
    felébrednék és elszaladnék, csak ne lenne annyi szó...
    Ha nem törnének darabokra bennem,
    mielőtt a számon kiengedem, vagy éppen papírra vetem.

    Ködbe burkolt rengeteg, felemelek egy kavicsot, s máris egy hegy mozog,
    átúsznám a patakot de amint belelépek, megárad és kavarog.
    Felmásznék néha egy magas fára, de az csirájába fordul vissza a föld árnyékába.
    Néha levetném összes ruhám, de mindenki rám adja sajátját, ha sétálok az utcán.
    Nem értem, miért kell értelem, miért kell térdelnem, mikor lelkem szabad és féktelen.

    Belenézek néha-néha a tükörbe
    - vajon az én szemem rossz, vagy a tükör görbe -
    Látom lecsurranni a könnycseppeket arcomon,
    a könnycseppekben könnycseppeket, más arcokon.
    Benézve egy ablakon, látom a tortát az asztalon.
    Ha már itt vagyok, csontjaimmal azt kirakom, és egy véres lábnyom, amit hátrahagyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 5
Kereső robot: 37
Összes: 77
Jelenlévők:
 · engs
 · imreolaah
 · MiltonGray
 · PiaNista
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0714 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz