Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Engedd el… felejteni tudni kell

, 111 olvasás, Alixe , 5 hozzászólás

Sors

Az óra ketyeg, mutatója meg-megáll,
S a szívembe szúrt kés célt talál.
Értelmetlen, mondom én, a reménytelen.
Minek? Kinek? Miért? Kiért?
Kérdezem, s e kérdésfergeteg rengeteg.

Merre? Hova? Minek menjek tova?
Már nincs itt és most, soha.
El innen, el már! Induljak hát utamra!
Fussak, száguldjak, magam mögött hagyjam, ki lemarad.
Keressek új társakat, de még a magánytól szívem megszakad.

Sose feledem szavad,
Miszerint megtenni mindent szabad,
De a következmény s a közvélemény aztán rám tapad,
Semmi sem mossa le rólam a sarat!

Épp ezért lebontom a körülöttem lévő falat,
Elfogadom, minden jó s rossz: élettapasztalat.
Ne vágyódj oda, hol nem szeretnek igazán,
De lépteidnek legyen nyoma,
Bizonyíts, te vagy tetteid ura!

Ki nem értékel, ostoba!
Ki legyint rád, mostoha!
Nem ítélkezhet feletted e kor semelyik korcsa!
Mert mind az, ki elítélni képes másokat,
Mielőtt felvenné vaskos bakancsukat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Alixe
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 2
Kereső robot: 51
Összes: 82
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · boszorka


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz