Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Kapcsolat

, 42 olvasás, Frekventor , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

A kisvárosi középiskola nem tartozott a felkapottak közé, de azért elég sok gyerek iratkozott ide, mert a szakma mellett adott érettségit is, mégsem követelt a tanulóktól extra teljesítményt, közepes szorgalommal is biztosnak tűnt a végbizonyítvány. A tanári kar jó munkásként teljesítette az elvárásokat, minimális konfliktussal teltek a napok, az évek. A tanári kar nagyon fiatalokból, és sok sok korosabb pedagógusból tevődött össze, életüket kitöltötte a békés egymás mellett élés, egy-egy nyilvános bóknál több nem borzolta a kedélyeket.
A következő tanévben érkezett egy matematikatanár, fiatalságának végén, vagy inkább a középkorának elején tartott, nem volt egy Adonisz, de darabos mozgása, csillogó szemüvege, és az átlag fölötti magassága sugallt némi férfiasságot. Nyilvános volt, hogy felesége, és egy kislánya van, de más egyebet nem tudtak a többiek a házasságukról. Eleinte tartózkodóan viselkedett mindenkivel, és ezen később is alig változtatott. A kollégák legtöbbjével tegeződött, néhány szót váltott velük, aztán tette a dolgát. A tanulók, mint általában, tartottak tőle, a matematika a "nemszeretem" tantárgyak közé tartozott. Ő maga is megnyugtatta a tanulókat, hogy a matematikát nem kell szeretni, no meg őt se, de tudni kell logikusan gondolkodni.
Már évek óta a tanári karhoz tartozott egy fiatalos angol tanárnő, vékony testalkata, mindig borzas szőkés vörös haja, lapos arca akár csinosnak is mondható, ehhez járult még vidám alaptermészete, szellemesen tudott viccelődni... Nem volt férje, csupán alkalmi kapcsolatai, de az mindig akadt, mert volt egy lakása, no meg egy szerény kocsija is, ezek fokozták vonzerejét... Éppen ekkortájt szabadult meg pasijától, aki egy unalmas alak volt. Eleinte közömbösen viszonyult az új kollégához, elvégre tapasztalat, hogy minden matekkal foglalkozó ember egyúttal unalmas is. Aztán valahol hallott egy jó viccet, persze hogy elmesélte a tanároknak a szünetben. Akkor figyelt fel az új fiúra, aki a leghangosabban nevetett a viccén. A következő nap már együtt pusmogtak a szünetekben, együtt mentek ebédelni a menzára. Rövid időn belül szorosabbra fűzték a kapcsolatot, az egyik tanár megjegyezte a többiek előtt, hogy látta őket összeölelkezve kijönni a lány lakásából. Egyre nyilvánosabb lett együttlétük, reggelente a tanárnő hozta be a kocsiján a férfit, hol itt, hol ott, összebújva látták őket, felavatták a szertárakat is.
Az egyik nap vékony, barna hajú, középkorúnak tűnő asszony kereste fel az igazgatót, és rövid meghallgatást kért. A találkozón elmondta a nő, hogy az ő férje a matematikatanár, van egy kislányuk, nagyon apás, és már napok óta nem látta az apját. Hallomásból tudja, hogy megint van valakije, mindig így van, Miskolcról is elsősorban ezért jöttek el, csak a gyerek miatt nem hagyja ott. Azzal a kéréssel fordult az igazgatóhoz, hogy valamilyen indokkal mondjon fel a férjének, inkább továbbállnak, minthogy végképp elszakadjon a gyerek az apjától. Az igazgató elküldte, hogy ő ebben nem tud segíteni, morális indokkal nem menesztheti a tanárt. Amint az asszony eltávolodott, az igazgató elgondolkodott a kialakult helyzeten. Némi töprengés után felemelte a telefonkagylót és tárcsázott. Régi kedves ismerősét hívta, aki egy távolabbi város iskoláját vezette. Barátságukra hivatkozva a segítségét kérte, nem tudna-e fogadni egy matematikatanárt. Soha jobbkor nem jönne egy ilyen ajánlat, válaszolta a barátja, hiszen az év végén, alig két hét múlva nyugdíjba vonul Józsi bácsi, az itteni matektanár. Tehát jöhet a menet, búcsúzott tréfásan az igazgató, és újra tárcsázni kezdett. A főnökét hívta, és röviden beszámolt a helyzetről, megkérte, hogy üresedési kényszerből helyezzék át hivatalosan tőle a tanárt, ő viszi addig az órákat, míg nem szerez helyette valakit, elvégre valamikor ő is matematikát tanított. A főnök nem csak bürokrata volt, hanem érző lélek is, megszervezte az áthelyezést, a következő évet már új helyen kezdi a tanár úr. Van szolgálati lakás, legjobb, ha azonnal megkezdi a költözködés megszervezését, hogy zavartalanul kezdhesse az új tanévet. Szegény igazgatóhoz két nap múlva az angol tanárnő kopogtatott be, és a felmondását akarta elintézni.
- Sajnos nem tudom elfogadni, a közeljövőben sem végzős, sem áthelyezős angol szakost nem kapunk, csak egy fiatal, nőtlen, történelemtanár érkezik. Nagyon csinos fiatalember…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: Frekventor
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 58
Összes: 67

Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz