Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Áldom az Istent

, 465 olvasás, fellegváry , 5 hozzászólás

Elmélkedés

    - Mint szépen ölelő, kinek kezét
    a szeretet tárja szét, átkarolom
    gondolatban az emberiséget;
    és sírok veletek minden hajnalon.

    Nincs hasznosabb az ízléses és hív
    egymásrautaltságnál, melyben egység
    a kapocs, én érted, te másért sírsz,
    ő nekünk nyer időt, ez mindenkiért.

    Áldom az Istent, hogy ily esendő,
    ily tiszavirág életű lehettem;
    jó volt játszani, hisz veszendő minden.

    - Ezért leszek boldogan menendő,
    örömtelt hazatérő, nemsokára
    vígan beszállok a rakétába...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: fellegváry
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 225
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1512 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz