Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmom

, 73 olvasás, Uziel , 2 hozzászólás

Álom

    Az ég most oly furcsán kék,
    pajkos felhők szaladnak.
    Itt még friss fű terem
    az erdei vadaknak.
    Fenyők gyantás illata
    szűri meg tüdőmet.
    Mennyi, apró öröme van az életnek.

    Forróság idején, megmosni
    arcom a hűvös patakba.
    Vagy csak tisztán, őszintén nézni,
    egy emberi arcba.
    Nézni a barázdát, amit az idő szántott,
    A remegő kezet, ahogy töri a kalácsot.

    Aludtam mélyen,
    még a nyálam is kicsordult.
    Órám durva hangjára
    a kezem megmozdult.
    Itt hallom már ugyan,
    a város zaját, neszét.
    De ott, még boldogan sétálok...
    S fogom édesanyám meleg kezét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Uziel
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 4
Kereső robot: 52
Összes: 89
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Horváth István
 · Nandus_Germanus
 · Romuald


Page generated in 0.0738 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz