Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Két keréken

, 94 olvasás, Frekventor , 6 hozzászólás

Kaland

Volt egyszer egy hidegháborús időszak, ahol az integrálódott magyar hadseregre is komoly feladatok hárultak. A harcbiztosításnál szolgáltam, különböző szintű híradó-összeköttetéseket hoztunk létre a gyakorlatokon, amely felkészülést jelentett az éles helyzetekre. Köztudott, hogy akkor még nem voltak reléző műholdak, a rádiós, relés összeköttetésekhez virtuális rálátásra volt szükség. Ez azt jelentette, hogy az állomásoknak olyan helyre kellett települniük, amely elég magas volt ahhoz hogy a rádióhullámok útjába ne legyen akadály. A korábbi gyakorlatokon már szinte az összes hegytetőt meglátogattuk, a mostani települési hely Gömbölyűhegy volt.

Kilenc autóval kocogtunk a megjelölt hely felé, és mivel akkoriban GPS sem volt, jó előre, térképen bejelöltem a célterületet, és vezettem az oszlopot… Mikor odaértünk, megcsodáltam, hogy milyen szép félgömb formája van, de rögtön feltűnt, hogy nagyon meredek. Beszéltem a falusiakkal, hogy nincs-e valami enyhébb feljáró, megnyugtattak, hogy másutt sem különb, ott, a csapáson kell nekivágni... A sofőrök fiatal sorkatonák voltak, egyiknek sem volt nagy tapasztalata a vezetésben... Összehívtam őket a hegy lábánál, és rövid eligazítást tartottam.
– Veszélyes szakaszhoz értünk. Felhívom a figyelmüket, hogy most minden pillanatban észnél kell lenniük, és össze kell szedni a bátorságukat. A következőkre kell ügyelni: Nem fogják látni maguk előtt az utat, csak jóval távolabb, úgy 10-15 méterre. Ezért meg kell jegyezni az útvezetést, és figyelni kell rám, milyen irányt jelzek maguknak. Minden egyes autó külön megy fel, előttük ballagok és irányítok. Amikor elindulnak, terep kettőbe teszik a váltót, aztán hozzá sem nyúlnak. A gázt igyekezzenek egyenletesen adagolni. Ha kuplungol, visszagurul. Kapornai, maga terep egyben vigye föl a gépet. Van-e kérdés?
Mivel nem volt, megindultam fölfelé az első kocsi előtt. Intettem, hogy jöjjön nyugodtan utánam. A külső, nyugodt ábrázat mögött, belül tombolt bennem az idegesség, mi lesz, ha valamelyik megijed... A negyven fokos emelkedőn, bármilyen manőver végzetes lehet. Még jó, hogy sziklák, és kátyúk nem voltak, ez egy kicsit csillapította bennem a feszültséget.

Az első két autóval simán feljutottunk, ahogy mondtam, egyenletesen kezelték a gépet. A harmadik, félúton lefulladt. Elég volt egy pillanatnyi figyelmetlenség, kicsit levette a gázról a lábát, le is állt a motor. Amint megszűnt a hajtás, lassan elkezdett gurulni hátra a motorfék ellenére. Lábfékkel megfogta, de ráindítani nem tudott. Felléptem a fülkébe az utas oldalról, aztán megbeszéltük a teendőket. Ő nyomta a féket és a kuplungot, én meg a gázt, és indítóztunk. Szerencsére a motor egyből beugrott, lassan rá a kuplung, és megint haladtunk. A gázról levettem a lábam, ő meg átvette a taposást. Kiugrottam a legfeljebb 3 km/órával kapaszkodó autóból, és gyorsan megelőztem. A hegytetőn beállítottam a helyére, és mentem a következőért. Az ötödik gépnél Kapornai következett. Róla tudni kell, hogy minden tekintetben félszeg, ügyetlen fiatalember volt, jogosítványát is egy adag jóindulattal szerezte, de nekünk azzal kellett dolgozni, akiket kaptunk, ezért nem vettem át sem én, sem másik sofőr a gépet, Kapornainak is tudnia kell a feladatát. Az első métereket sikerült baj nélkül megúszni, de aztán elszabadult a pokol. Egy pillanatra eltűntem a látómezejéről, és a magas fülkéből csak a kék eget látta. Megijedt, adott egy komolyabb gázfröccsöt, ez még elég jó állapotú Csepel 344-es volt, vette a lapot. Terep kettőben úgy megugrott, hogy az eleje ott hagyta az utat, és a fülke még inkább az ég felé fordult, elvesztette minden támpontját, mint egy repülőgépen. Erre nyomott még egy kis gázt, az első gumik már vagy fél méterre elemelkedtek a talajtól. Ha ezt tovább csinálja, hanyatt esik az autó, és csak a roncsait szedhetjük össze a hegy alján. Üvöltöztem, hogy vegye le a gázt, de a motorhangtól eleinte nem hallotta. Mikor bevártam, és bekiabáltam az ablakon, akkor engedett a gázból. Az eleje egyből lehuppant, és rángatózva ugyan, de sikerült feljutnia a tetőre. Közben kivert a víz, ugyanakkor ámulatba ejtett a látvány, ilyennel még én sem találkoztam a pályafutásom során. Motorkerékpárost láttam már virtuóz módon, hátsó keréken ágaskodni, de többtonnás járművet még nem. Szinte a fizika törvényeivel ellenkezett, amikor hátsó kerekén gurult a monstrum. Sík úton persze biztosan nem tudná megismételni a mutatványt, de az erősen megváltozott súlyponti helyzet lehetővé tette. Az eset igazi látványossággá növekedett, nem csak a katonáim, hanem a falusiak is megbámulták.

A hegytető éppen csak elég volt a településhez, kiderült, hogy orosz kollégáink már korábban érkeztek, már az antennáikat is felállították. Ők is gratuláltak a mutatványhoz...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Novella
· Írta: Frekventor
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 86

Page generated in 0.0696 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz