Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Útravaló az élethez

, 202 olvasás, Rea , 5 hozzászólás

Gondolat

Elkezdődött, de egyszer vége lesz.
Táncolsz nevetve, pillangókat kergetve,
vagy küzdesz, harcolsz és soha nem adod fel?
Sírsz és sajnálsz, s mindenki téged pesztrál.
Vajon melyiket választod az életed hídján?

Egyszer vége lesz mindennek, és becsukódik a könyv.
Mit érzel majd akkor, mikor eljön az a pillanat,
vidámságot, mert teljesítetted akaratodat?
Közönyt, mert minden úgy történt,
ahogy azt az Univerzum akarta?
Mégis, miért látok majd a szemeidben félelmet,
amikor becsukódik majdan életed könyve?

Miért fél a haláltól annyi ember?
Talán, mert nem mertek élni egész életükben?
Miért riadt minden arc, ki várja a végét?
S nem érzi a családjának őszinte szeretetét?
Sokan vagyunk, kik az életünkért nem teszünk semmit.
Egyszerűen csak vagyunk az élet mezsgyéjén.

Én nem félek a haláltól, oly nyomasztó és szörnyű,
az én lelkemnek lesz majd oly libegő, s könnyű.
Láttam már eleget, elhunyt lelkeket.
Láttam már szépet s jót, ami nekem való,
de láttam már szörnyű világot.
Tudom erős vagyok, erős és szilárd,
örökké az maradok, hisz angyalok vigyáznak reám.
Merek élni és boldog lenni, s vidám.
Szeretném, ha te is az lennél ezek után.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Divima
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · Tollas


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz