Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ősz felé

, 148 olvasás, Meskenye , 2 hozzászólás

Szerelem

Az ősz felé hajlik a nyár,
És nem tudtam, hogy neked ez fáj,
Hogy én milyen is voltam akkor,
És újra csak látom az arcod.

Az életed már csak egy emlék,
El is tűntek azok az esték,
S most dühösen rántod a kardot,
És újra csak látom az arcod.

Szerettél, de ez nem volt igaz,
Hogy lelkemnek ez fájó vigasz,
Némán nézed mostan a hantod,
És újra csak látom az arcod.

Dobog a szíved húsod alatt,
Kezedre vörös bársony ragadt,
Te még mindig járod a harcod,
És újra csak látom az arcod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Meskenye
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 11
Kereső robot: 22
Összes: 81
Jelenlévők:
 · aron
 · Baráth Zoltán
 · CserAnna
 · Divima
 · evinternet
 · Géptelen
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Nftti
 · piciedith
 · Tollas


Page generated in 0.0734 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz