Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Agyrém

, 122 olvasás, kovacsgabor , 5 hozzászólás

Fantasy

Éjszaka a köd leszáll,
Csak a holdfény töri át.
A sírokból holtak kelnek ki,
A kripták üresek már.
Vámpírfogak villannak,
Vérfarkasok vonítnak,
Az éjszaka teremtményei
Vérre vagy szerelemre szomjasak.
Az őrült doktor teremtménye életre kél,
Haraggal hitvány szívében,
Vagy némi megértést remélve?
A varázslat ősi szörnyet ébreszt.
Idegenek a világűrből
Világuralomra törnek.
Radioaktív mutáns lények
Terrorizálják a népet.
Szellemek kísértenek,
Irigykedve az élőkre.
Maszkos gyilkosok tombolnak,
Egy demoralizált világban
Ambícióikat kiélve.
Démonok a pokolból,
Kínozzák a lelkünk.
Mindnyájan őrültek vagyunk.
Félelem az árnyaktól,
A mumus az ágy alatt lakik.
Süvít a szél. Az árnyék életre kel.
Átkot szóró boszorkányok
Gyerekeket rabolnak el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: kovacsgabor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 0
Kereső robot: 52
Összes: 82

Page generated in 0.0618 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz