Még ruhámon az illatos parfümöd, amit akkor fújtál magadra.
Még arcomon csókod utolsó, egyetlen nyomata.
Még bennem az űr, mit magad után itt hagytál, bennem.
Még fáj a tudat, hogy mást ölelsz, nem pedig engem.
Már kezd mélyülni a heg, mit eltávozásod okozott bennem.
Már kezd élénkülni az összes, veled átélt helyzet.
Már kezd rémleni, hogy milyen ocsmányul bántál velem.
Már kezdek rájönni arra, hogy miért nem kellesz nekem.
Már sokkal jobb, mint volt, mert már nem bántasz rég.
Már sokkal jobb, mint volt, mert szívem nem a tiéd.
Már sokkal jobb, mint volt, ezt tudod te is jól.
Pedig az egész, nem csak tegnap volt?