Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Menny és pokol

, 159 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Szerelem

veszett-viharos a mi szerelmünk
mint az adytól kapott héja-nász -
lásd "egymás húsába beletépünk" -
s ez hol felmagasztal hol megaláz

a legmélyebb kétségbeesésben is tudom
hogy csakis te kellesz te vagy az életem
egy életben tán egyszer jön el az alkalom -
ha eljön - magamtól el nem engedhetem

amikor rossz - az maga a pokol
amikor jó - az fényes mennyország
nincs senkiföldje - köztes állapot -
ahol a szív kifújhatja magát

megmutattuk egymásnak a poklot s a mennyet
bárcsak választhatnám a felhőkön nyargalást
ám ha nem tudnám mily mélységek rejtőznek lent
nem értékelhetném igazán a szárnyalást

ha néha fakóbb is a fénye mert felhő takarja el
nem kopik az érzelem - bár lentről úgy tűnhet -
odafent a nap szikrázón vakít s ontja melegét
az árny felolvad - átmeneti a szürkület

megélni ezt kisebb intenzitással nem lehet
ebből él táplálkozik a lélek és a szív
és ebbe fog egyszer belepusztulni meglehet
menni kell amikor az igaz szerelem hív




Megjegyzés: (2014. 03. 23.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz