Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szakítás ez?!

, 311 olvasás, sötétangyal , 3 hozzászólás

Bánat

Megpróbáltuk, harcoltunk.
Küzdöttünk, mégis elbuktunk.
Egymásnak adtuk kincsünket,
Ápolhatjuk törött szívünket.


Valami kihúnyt bennünk,
Nem szándekosan tettük.

S most csak sodródunk,
Egymásnak jelt nem adunk,
Várjuk a masiktól a csodát.
Tőlem még várhatod sok-sok éven át!

Szerettelek-e?
Magam sem tudom...
Mégis mindenem
Neked adom.
Ami én voltam, téged illetett,
Te miért nem tettél eleget?!
Eleget a szerelemnek,
Eleget nekem.
Elégethetne a szerelem...

Élj boldogan nélkülem!
(Bár velem tennéd!)
Engem már ne tűrj el,
Legalább szabad lennék.

Veled lennék szabad igazán,
Repülnék, mint sasmadár,
S az eget szelve egyet tudnék:
Köztünk valami mindig ég!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: sötétangyal
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 335

Page generated in 0.1967 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz