Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csalódás

, 159 olvasás, sötétangyal , 3 hozzászólás

Düh

Kiüresedett lelkem.
Minden, mi szép volt,
Most már elfeledem.
Te voltál az az egy,
Kinek szeretete lételem.
Nekem nehogy megtedd,
Szerinted nem érdemlem.
Néma szavamat nem érted,
De kimondva bizony fájnak,
Én szerettelek téged,
Most már ne kívánjad.
Minden szavad, mint tövis,
Hasítja lelkem, s szívem.
Egyszer tán majd öl is,
Legyen az most... vagy még ne?
Elveszett minden,
Elvesztem én is.
A földön itt, lenn
Van értelme élni?
Ha te nem viselsz el,
Meghalhatnék én.
Lelkem tán odafenn kell,
A csillag kevés még.
Út közepén fáradt testem.
Nem látom a jövőmet, csak
Csillagként, az égen fent
Tiszta szívem még tündökölhet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: sötétangyal
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · GoldDrag


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz