Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyönyörteli pokoljárás 1.

, 184 olvasás, Damien , 1 hozzászólás

Misztikum

Csak pár percet kaptam,
hogy megegyen a katlan
s őrjöngve forró fekete ég
alatt nem kellett menedék,
mert teremtő voltam újra,
életet hoztam a hűs húsba.
Pokol volt ez, én Lucifer lettem,
egyedül a mélyben, igyekezetben.
Aranyfényben izzó cseppek hulltak,
ólomsúly testükkel kínzó sebet szúrtak
a kiszenvedett síksagba, hol álltam.
Láng szele ébredt, benne hahotáztam.
Örvénnyé vadítottam a mélység lélegzetét
és a kopár táj kiizzadta az édes élet-zenét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 15

Page generated in 0.0197 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz