Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötét éj

, 155 olvasás, sötétangyal , 3 hozzászólás

Szerelem

Sötét éjjel van már,
Magányos utamon
Se fény, se árny.

Csillagokat kémlelve
Lángol szívem szerelme.
S kérdem, vajon kire gondol,
- Édes, ugye velem álmodol?

Éjnek lágy fényében
Könny ragyog arcomon.
Nélküled csend létem,
Hiányzol, de nagyon.

Csak veled vagyok boldog már.
Álomba veled szenderülni,
Mindig csókolni a szád...
NEM AKAROK EGYEDÜL LENNI.

De most más nem jut,
Betemet a csend zaja.
Egy árny a sötétbe fúl,
Mondd, te vagy-e az?

Lelkem zakatoló óhaja vagy,
Benned bízom, s remélem,
Szerelmed el nem hagy, míg élek.

Szeress engem a végtelenig
És azon is túl,
Az életben együtt eltévedni,
Lelkünk így elcsitul.

Válasszon el néhány centi
Vagy kilométer, száz,
Én csak veled akarok lenni
Egy egész életen át.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: sötétangyal
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 35
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics
 · Ravain
 · Tiberius
 · tolditami


Page generated in 0.0484 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz