Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Miorita - Bárányka

, 207 olvasás, fellegváry , 0 hozzászólás

Műfordítás

Édentáj mezején,
Tündér-katlan ölén,
Közelednek íme,
Ereszkednek völgybe,
Három juhsereggel,
Három juhászember.
Moldvai az egyik,
Székely a másik,
Román a harmadik.
De a székely bacsó,
Meg a román bratyó,
Nagyban egyezkedik,
Pusmog - tanakodik.
Hogy napnyugta felé
Moldvait megölné,
Mert túl szép a nyája,
Irigykednek rája.
Mert sokkal gazdagabb,
Büszkén hajt kosokat,
Idomított lovak,
Kutyái is bátrak.
De egy táltos bárány,
Göndör szőrű bárány,
Három napon átal
Nem legel a nyájjal,
Be nem áll a szája...
- Lelkem báránykája,
Mért bégetsz három nap,
Nem legelsz,
Bégetsz mostanában
Beteg vagy, mond mi van,
Kedves szép báránykám?
- Kedves juhász gazdám,
Tereld nyájad hozzám,
Közeleg az éj már,
Mély sötétség leszáll.
Semmit nem látunk,
Árnyékunkat se.
Gazdám édes gazdám,
Hívd a kutyákat,
Jó szilaj ebeket,
Hívd a legdühösebbeket,
Mert napnyugta után,
Meg akarnak ölni,
Meg a székely bacsó,
Meg az a román pásztor!
- Ó drága báránykám,
Táltos kis jószágom,
Ha meg is kell halnom,
Mezőben nyugodnom,
Mondd azt a románnak,
Mond azt a székelynek,
Temessenek el ide,
Az aklom közelébe,
Juhaim szállása mellé,
Hadd halljam hangjukat;
Ott a karámban,
Hadd halljam a kutyákat.
Ezt mondd el nekik,
Hogy fejem alá tegyék
Bükkfa furulyámat,
Oly sokat trilláztam;
Csontból vájt furulyám,
Sípoló kis dudám;
Bodza sípomat,
Tüzesen dalolót!
A szél ha erre fúj,
A hangszer megszólal,
Juhaim összefutnak,
Engemet siratnak,
Vért hulló könnyekkel!
És te aki megöltél
Ne áruld el nekik.
Hanem mondd mindig azt,
Hogy megházasodtam,
Királylány a menyasszony,
Ő az én boldogságom;
És az én lagzimon
Lehullott egy csillag;
A nap és a hold voltak
A házigazdáim.
Nagy magas fenyők
Tartották az esküvőt,
nagy magas hegyek,
Mint jó papok összeeskettek,
Madarak ezrei
S az ég fényes fáklyái!
Világítása mellett,
Báránykám, ha látod anyám
Kicsi, öreg, vén anyókám,
Gyapjú ruhájában,
Szeme könnyet hullatón,
Legelőn szaladva,
Mind engem szólítva,
Mindenhol kérdezve:
"Ki látta az én fiam,
Ki ismerte a fiam?
Karcsú a derekas,
Büszke pakulár legény;
Ifjú arcán a fény,
Mint a tejszín olyan;
Kicsi bajuszkája,
Mint a búza kalásza;
S a fekete haja,
Holló tollazata;
Villogó szemei,
A mező gyöngyszemei!"
Ó, kis báránykám,
Szánd meg anyácskám,
És mondd neki mindig azt,
Hogy megházasodtam
A király lányával
Mennyei vidéken.
Anyácskámnak pedig
Sose mondhatod el,
Hogy az esküvőm napján
Egy csillag leesett,
És a vendégeim,
Magas sudár fenyők,
Hegyek az én papjaim,
madarak zenészeim,
Ezer és ezer madár,
Égi fáklya a lámpám!

(Román népi ballada)

***

Miorita:

Pe-un picior de plai,
Pe-o gură de rai,
Iată vin în cale,
Se cobor la vale,
Trei turme de miei,
Cu trei ciobănei.
Unu-i moldovan,
Unu-i ungurean
Şi unu-i vrâncean.
Iar cel ungurean
Şi cu ce-l vrâncean,
Mări, se vorbiră,
Ei se sfătuiră
Pe l-apus de soare
Ca să mi-l omoare
Pe cel moldovan,
Că-i mai ortoman
Ş-are oi mai multe,
Mândre şi cornute,
Şi cai învăţaţi,
Şi câni mai bărbaţi,
Dar cea mioriţă,
Cu lână plăviţă,
De trei zile-ncoace
Gura nu-i mai tace,
Iarba nu-i mai place.
- Mioriţă laie,
Laie bucălaie,
De trei zile-ncoace
Gura nu-ţi mai tace!
Ori iarba nu-ţi place,
Ori eşti bolnăvioară,
Drăguţă mioară?
- Drăguţule bace,
Dă-ţi oile-ncoace,
La negru zăvoi,
Că-i iarbă de noi
Şi umbră de voi.
Stăpâne, stăpâne,
Îţi cheamă ş-un câine,
Cel mai bărbătesc
Şi cel mai frăţesc,
Că l-apus de soare
Vreau să mi te-omoare
Baciul ungurean
Şi cu cel vrâncean!
- Oiţă bârsană,
De eşti năzdrăvană,
şi de-a fi să mor
în câmp de mohor,
Să spui lui vrâncean
Şi lui ungurean
Ca să mă îngroape
Aice, pe-aproape,
În strunga de oi,
Să fiu tot cu voi;
În dosul stânii
Să-mi aud cânii.
Aste să le spui,
Iar la cap să-mi pui
Fluieraş de fag,
Mult zice cu drag;
Fluieraş de os,
Mult zice duios;
Fluieraş de soc,
Mult zice cu foc!
Vântul, când a bate,
Prin ele-a răzbate
Ş-oile s-or strânge,
Pe mine m-or plânge
Cu lacrimi de sânge!
Iar tu de omor
Să nu le spui lor.
Să le spui curat
Că m-am însurat
Cu-o mândră crăiasă,
A lumii mireasă;
Că la nunta mea
A căzut o stea;
Soarele şi luna
Mi-au ţinut cununa.
Brazi şi paltinaşi
I-am avut nuntaşi,
Preoţi, munţii mari,
Paseri, lăutari,
Păserele mii,
Şi stele făclii!
Iar dacă-i zări,
Dacă-i întâlni
Măicuţă bătrână,
Cu brâul de lână,
Din ochi lăcrimând,
Pe câmpi alergând,
Pe toţi întrebând
Şi la toţi zicând:
"Cine-a cunoscut,
Cine mi-a văzut
Mândru ciobănel,
Tras printr-un inel?
Feţişoara lui,
Spuma laptelui;
Musteţioara lui,
Spicul grâului;
Perişorul lui,
Peana corbului;
Ochişorii lui,
Mura câmpului? "
Tu, mioara mea,
Să te-nduri de ea
Şi-i spune curat
Că m-am însurat
Cu-o fată de crai,
Pe-o gură de rai.
Iar la cea măicuţă
Să nu spui, drăguţă,
Că la nunta mea
A căzut o stea,
C-am avut nuntaşi
Brazi şi paltinaşi,
Preoţi, munţii mari,
Paseri, lăutari,
Păserele mii,
Şi stele făclii!

(Balada populara romaneasca)



Megjegyzés:
A ballada alapján készült egy román film, melynek címe: a Balta (románul: - Baltagul)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Ballada
· Írta: fellegváry
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · galamboki
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.025 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz