Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önfeledt agyalás

, 114 olvasás, fellegváry , 7 hozzászólás

Abszurd

Önfeledt agyalás, míg a tojásból kikel a művészi láz,
és mindjárt fényt kér - palettán kupacozik az
el nem készült mű -, de felsüt a napvilág;
Remeg a sok ecset, izomból mártózó pamacs
kacsingat kezem felé.

Ihol hát ötlettarisznyám: önkéntes "dizájn",
itt az emlékzsák is, pár tejes pohár, meg a száj,
meg a fogak, s a fehér vakablakvariáns,
mért kell mindent fehérre formálni?
Vajon a szavak zöldek?

Hagyom akkor az ecseteket, inkább a szó dallamát,
a szó rejtelmét, értékes belsejét szeretném
valahogy megtanulni, leképezni, hogy saját
képtáram legyen az igékről főleg, és könnyedén
öltöztessem zöldbe valamennyit,

mert a kék már eleget volt életem része, bús,
hideg szavakkal többé sose találjak rá.
Most kell feledni a melankóliát, sok méla passzus
kerüljön faládába: félkilós lakatot rá!
Vajon ennyire egyszerű?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: fellegváry
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 2
Kereső robot: 52
Összes: 99
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka


Page generated in 0.0472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz