Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Beleveszve…

, 26 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Gondolat

Cikkázó gondolatok, befejezetlen mondatok zavarják nyugalmam,
egy pillanat csak, miben többször is irányt vált az elmém,
néha annyira kavarognak a ki nem mondott szavak,
hogy összemosódik az érzelem arcomon,
szomorú könny mosolyt dagaszt a bosszútól beszűkült hétköznapokon.

Úgy szeretném, ha lenne néha egy vészkar, mihez, ha kell, kezem kap hamar,
hogy ha azt hiszem, ez az a gondolat, mi nyitánya lehet elmém kapujának,
hagy kapjam el gyorsan, hogy meg tudjam fejteni, s nem belefeledkezni.
Legyen rendje e végtelen dalnak, még most úgy érzem, engem felfalnak,
kesze-kusza ritmus vésődik a húsomba, mintha én lennék a hegedű, s annak tokja, vonója.

De milyen hegedű az, minek hiába rángatják a húrjait,
hisz hamis hang is alig hagyva el ajkait.
Tán annyi mindent mondana, megannyi érzés egyszerre bár ne lenne benne,
melyikkel kezdje, melyiket ecsetelje, hogy a szavakat el ne fecsérelje.
Melyik lenne az, mi magába foglalna mindent, amitől megkönnyebbülhetnék itt bent?

Ha egyszer elkapom, vagy meghallhatom, miközben a madarak dalolnak be az ablakon,
papírra vetem majd egyből, s talán nem nézek majd oly bután ki a fejemből,
talán nem csak gondolatok, s cikkázó szavak törnek ki a csendből, zavarva össze mindent.
Talán a hegedű is tiszta, melengető dallamra csendül, s ahogy az eső, úgy szívem is enyhül.
Bár kétlem, hogy lesz valaha olyan gondolat vagy kotta, mitől e végtelen dallam elhallgatna.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Prózavers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 65
Összes: 73

Page generated in 0.0707 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz