Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fejjel felfelé olvasandó!

, 229 olvasás, Ákos , 5 hozzászólás

Abszurd

Egy hajó folydogál a tavon,
melynek árbócán halak úsznak;
tátott szájjal kerülgetik ők
a testét minden légbe-fúltnak.

A fák gyökerén a virágra
huhogó hernyók hada repül.
Csak egy röpke perc, és mindegyik
a szirmok karma közé kerül.

De nem, egy közülük túlélte,
egy parányi, pöttyös pillangó;
le is úszik ő a talajra,
s bábkosztümében az illanó

időtől díszesen köszön el,
míg ruhájából nem talál ki:
mikor leveti majd rongyait,
hernyóként fog az égbe szállni.

Közben még a vulkán is betört,
a láva csak úgy ömlik belé!
Olyan fagyos lett így a kráter,
hogy völgye csak a pingvineké.

Itt viszont, ahol mi állunk épp,
egy alvajáró fekszik ébren.
Nem mer így elénk állni, hisz még
megmoccanna a szerencsétlen!

A Hold is süt, sugaraitól
az árnyék fát vet a ligetre;
csak figyelj nagyon, rád ne dőljön,
inkább dőljél te rá helyette!

Így lesz itt nekünk fából ágyunk,
bölcsőnk és koporsónk is egyszer.
Belefekszünk mi mindegyikbe,
ha nemsokára megöregszel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Ákos
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1473 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz