zörög a szó mintha fiókból
vagy hollandi dobozból kotorásznám
egyik-másikról a port is lefúvom titkon
ó, szemenszedett életöröm
hogyan találtam rád, most veszem észre
ez nem az én dobozom, ez kedvesem
sótartóféléje, ez valami fűszer
tehát ezzel ízesítette napjainkat
s még milyen sok van benne
jószagú álomvilág
nem, nem álom, józan esély a túlélésre
miközben én meg csak hümmögök
vicceket gyártok, ő hallgat
mert tudja, mi az élet sója
szóhoz sem jutok mennyire megérint...
visszacsukom dobozát, s folynak könnyeim